Több okból is csodálatos dolgok az ócskások, kiváltképpen Stuffos Misi boltja. Egyrészt ott van ugye a kincsvadászat. Mert ebben a boltban sok hasznavehetetlen holmi van, a régi hangfaltól a bibliáig, a diakeretektől az üres krémesdobozig (mindez olyan elképesztő mennyiségben, hogy e látogatás után azt álmodtam, hogy rendet raktam a Kultúra Közértben:D), de vannak igazi csodák is. Például Hollóházi porcelánszarvasok (sajnos törött aganccsal). Vagy újságok a hatvanas évekből. Főtt tojás fejű figurákat ábrázoló húsvéti képeslap. Használt rúzs. Fantasztikus csodálatos art deco csokisdoboz (arany színű, a fotókon nem jól látszik, szerintem Lukáts Kató tervezte, de nem biztos). Olyan tárgyak, amikről senki sem tudja, hogy mire valók. Asztali öngyújtók. Szenteltvíztartók. Bólogatós kiskutyák.
Aztán ott van maga a miliő! Misi éppen az Új Nemzeti Szalon legújabb kiállítását szervezi telefonon, ezután közvetlenül egy öreg, kínai vendéggel alkudozik, majd megpróbálja megtanítani tiki-takizni. Igen, a kínai kínaiul beszél, Misi magyarul. Közben Sütike, a vérszomjas csivava vadul kaparja az egyik szőnyeget, és morog arra a valamire, ami egy lefelé fordított tál alatt van. (Nem akarom tudni, mi az.)
Rosenthal porcelán illetve kobalt kistányért vettem, Kennedy meggyilkolásáról szóló újságot, és persze a csokisdobozt (a piros könyvnek csak a borítója volt meg, pedig a könyvet is megvettem volna:D), és még némi oxigént. Még éppen elférnek valahol, mielőtt lassan én is egy Kultúra Közértté zsúfolom a lakást.
