Ha lehetséges volna az időutazás, nekem száz százalék, hogy az első úticélom Woodstock lenne. Ha nektek még nem, akkor tekerjétek fel a hangerőt, és nézzétek meg a szám alatt pörgő képeket, sőt: ha tehetitek, nézzétek meg a Woodstock filmet. Én totálisan megértem, hogy Joni Mitchell miért zokogott, amikor a fesztivál helyett egy tv-műsorban való fellépést választotta, és aztán nézte a tudósítást a tévében... Mondjuk ha nem így lett volna, akkor nem született volna meg a fent hallható (Matthew's Southern Comfort által előadott) We Are Golden eredetije, a Woodstock.
We Are Golden
2014.04.08. 19:30 | juc | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.