:::Juci világa:::

Hát itt elfogynak a szavak, mert a Xampanyet egész Barcelona esszenciája. Az 1929-ben nyílt icipici tapas bárt évtizedek óta ugyanaz a család viszi, mi több: a személyzet nagy része is ugyanaz, mint három évvel ezelőtt volt (a belsőépítészeten úgy negyven éve nem változtattak szerintem). A tömeg már-már elviselhetetlen (helyiek és turisták egyaránt imádják), de a felszolgáló egyszerűen nem felejt el semmit, nem úszik a konyha, nem esik le semmi, és mosolyognak, felismernek (vagy nem, de úgy tesznek), beszélgetnek, közben a helyiekkel karattyolnak... Asztalt foglalni nem lehet, de max félóra várakozás után mindenki sorra kerül, és addig is olyan az egész, mint egy hatalmas, jó hangulatú házibuli: mindenki jókedvű, ismerkedik, fotózkodik, és persze eszik, eszik és eszik.

Az étel kb. 15 féle tapas-ból áll: kis sajt, kis szendvics, sonka, olajbogyó. Mindig, minden nap ugyanaz, semmi fakszni, és minden pontosan ugyanolyan ízű, mint három éve, felejthetetlen a sajt és úgy általában minden. Ugyanaz a csodás házi habzóbor is, ami jobban esik, mint a víz. A Xampanyetbe a szieszta utáni nyitáskor már áll a sor (lásd a képen), de két fő jóllakása abszolút kifizethető, szóval MUST SEE.

Ja, weboldala, ilyesmije nincs, de azért a neten utána lehet olvasni.

Jaime Beriestainról  utazásunk előtt azt olvastam, hogy ő "Barcelona válasza Martha Stewartra" - well, bizonyos értelemben mindenképpen. A belsőépítész, stylist úriember nemrég nyitott egy nagyobb egységet az elegáns Eixample negyedben, annak is a szívében (konkrétan a Vincon mögött). Virágbolt, étterem, concept store (értsd: bútorok, könyvek, lakberendezési kiegészítők, némi divatkellék) és saját márkás termékek (pl. konyhai kötény) tartoznak az egységhez, amely szép, ízléses, többnyire country-s, vintage hangulatú, nekem kicsit unalmas volt. A belsőépítészeti munkáit viszont mindenképp nézzétek meg a weboldalán!

Tulajdonképpen a Café Kafka volt a listámon az első hely, ahová Barcelonában mindenképp el akartam látogatni - itt leírtam, miért (Dávidnak az El Xampanyet volt az első helyen, arról is lesz szó). Nem mondanám, hogy csalódnom kellett, sőt: ebédidőben jártam ott, még nem volt rajtam kívül senki (a katalánok kettőkor szállingóznak befelé az éttermekbe), a hely hangulata nagyon-nagyon otthonos, kellemes, meleg, intim, az étel tízpontos volt, a személyzet nagyon-nagyon kedves, a tárgyak és anyagok egyenként is finomak, gyönyörűek, és még azt is hozzá kell tennem, hogy az egész egyáltalán nem volt drága (pestiek képzeljék el a Menza árait). Remélem, még megyek majd, ti is menjetek.

A Vincon egy intézmény, olyasmi, mint Milánónak a Corso Como 10, vagy Párizsnak a Colette, újabban a Merci. De míg a Corso Como 10 elsősorban divatot és Made In Italy-t kínál (a selyemkendőtől a designvibrátorig) és a Colette-ben a divat a fő irány (abban is a világ előtt járnak), a Merci és a Vincon inkább csak a lakberendezésre fókuszál, méghozzá az Ikea fölötti, de a drága designbútorok alatti áron. A Vinconba muszáj elmenni, ha Barcelonában vagytok, és egy icike-picikét is érdeklődtök a design iránt - bár igaz, a tárgyak többsége átlagos, egyre erősebben turistás. A lehető legszebb részen: a Passeig de Gracia sétányon található, csodás, 19. századi épületnek két egész szintjét elfoglalja az áruház, ahol a kerti bútortól a kistányérig minden van - csekkoljátok a weboldalt, csak vigyázzatok, mert rengeteg az oxigén.

A helyszínen nyilván szintén nem muszáj vásárolni, de az épület miatt mindenképp érdemes bemenni, ha valaki az ilyesmire kattan, nézzétek pl. azt a kandallót... és van egy csodás hátsó kert is, de a parketták, mennyezetek, lépcsők mind eredetiek és csodaszépek.

Egy rehabilitálás alatt álló terület közepén, több új hipermodern épület társaságában áll a Disseny Hub Barcelona, amely két designszervezetnek, egy múzeumnak, egy könyvtárnak és persze sok más, kapcsolódó, alkalmi eseménynek ad otthont. Az épület maga nekem nem tetszik, viszont a célnak nagyon is megfelel, és csodálatos lesz, ha a múzeum is megnyílik benne (előreláthatólag még idén). Tervezői (MBM) úgy alkották meg, hogy a föld feletti, függőleges konstrukcióhoz egy gigantikus, föld alatti és vízszintes egység is csatlakozik, itt vannak főleg a raktárak. A megoldásnak köszönhetően a vízszintes egység felett, a felszínen csodás parkot lehetett kialakítani, ami nemcsak a barcelonai közönségnek jó, hanem pl. segíti az épület hűtését és természetes benapozását is. A tó vízfelülete pl. visszatükrözi a napot, így világítja meg az alsó szint irodáit. Ötletes, nem?

(Az utolsó képen az egyik szomszédos épület, a piac látható, amelynek teteje alulról tükröződő bevonattal rendelkezik.)

(Sajnos a FISE kiállításáról nem tudtam jó képeket készíteni, mert mindig sokan voltak a tárgyak között, de ha arra jártok a napokban, akkor mindenképp kukkantsatok be - május 11-ig látható.)

1. The Minimalists.

2. Csodálatos könyvtárszoba, csodálatos otthon, a csodálatos Barcelonában.

3. Best of Milan - vagyis a világ legfontosabb designkiállításáról és -vásáráról szóló beszámoló. Érdemes végigolvasni, rászánni egy kis időt, mert az egyes tárgyakon kívül sok általános érdekességet is felfedezhetünk benne arra vonatkozóan, hol tart ma a bútor- és tárgytervezés. Például: abszolút fölényben a holland designerek. Az új generáció sztárjai: Jaime Hayon és Luca Nichetto. Design és konceptuális művészet még sosem volt ilyen közel egymáshoz. Oki Sato még mindig egy géniusz, avagy hogyan érje el egy divatmárka, hogy egy formatervezési esemény egyik legtöbbet publikált eseménye legyen. És így tovább (persze ne felejtsük el, hogy ez egy szubjektív válogatás, viszont a világ talán legfontosabb designblogján szerepel).

4. Ettore Sottsass végre megkapja azt a (monografikus) rangot, amit megérdemel.

5. El ne felejtsem: első infók az idei Design Hét Budapestről.

6. Ezt csak lányok olvassák el.

7. Ezt pedig azok nézzék meg, akik szerint a tetoválás még a 21. században is kimerül a nonfiguratív illetve "tüskés ág" karperecekben és az üss! feliratokban - hát nem:) A tetoválás ma már képzőművészet, önálló irányzatokkal, mint a watercolor tattoo, és olyan egyedi stílust képviselő művészekkel, mint Jukan, David Hale vagy Matt Houston.

8. Flux porcelánok, nagyon szépek.

Nekem mindig akkora szerencsém van... egyetlen ismerősöm él Barcelonában, egy tamási osztálytársam, akivel alig két évig jártunk egy osztályba. Később építész lett, és még később a Facebooknak hála, kapcsolatban maradtunk - azután is, hogy kiköltözött Barcelonába. Már évek óta ott él, és bár korábban is ki-kitekintgetett az építész szakmából, eddig még soha nem fogott semmi nagyobb saját vállalkozásba. Négy hónappal ezelőtt azonban megnyitotta néhány barátjával együtt a Cukor nevű helyet, ami a bohém Gracia negyedben várja a kézműves cukorkák, karamellák és csokoládék kedvelőit. Petit tőlem függetlenül a Főkonzulátus is felkérte egy előadás tartására, így már az utazás előtt tudtuk, hogy találkozni fogunk - amit aztán megismételtünk az üzletben is. Nagyon helyes kis hely, és nagyon finomak a cukorkák, legjobb a csokis fudge, de persze / sajnos mindent azért nem tudtam végigkóstolni... Szupercuki kis hely, őszintén sok sikert kívánok neki(k)!!!