Hát itt elfogynak a szavak, mert a Xampanyet egész Barcelona esszenciája. Az 1929-ben nyílt icipici tapas bárt évtizedek óta ugyanaz a család viszi, mi több: a személyzet nagy része is ugyanaz, mint három évvel ezelőtt volt (a belsőépítészeten úgy negyven éve nem változtattak szerintem). A tömeg már-már elviselhetetlen (helyiek és turisták egyaránt imádják), de a felszolgáló egyszerűen nem felejt el semmit, nem úszik a konyha, nem esik le semmi, és mosolyognak, felismernek (vagy nem, de úgy tesznek), beszélgetnek, közben a helyiekkel karattyolnak... Asztalt foglalni nem lehet, de max félóra várakozás után mindenki sorra kerül, és addig is olyan az egész, mint egy hatalmas, jó hangulatú házibuli: mindenki jókedvű, ismerkedik, fotózkodik, és persze eszik, eszik és eszik.
Az étel kb. 15 féle tapas-ból áll: kis sajt, kis szendvics, sonka, olajbogyó. Mindig, minden nap ugyanaz, semmi fakszni, és minden pontosan ugyanolyan ízű, mint három éve, felejthetetlen a sajt és úgy általában minden. Ugyanaz a csodás házi habzóbor is, ami jobban esik, mint a víz. A Xampanyetbe a szieszta utáni nyitáskor már áll a sor (lásd a képen), de két fő jóllakása abszolút kifizethető, szóval MUST SEE.
Ja, weboldala, ilyesmije nincs, de azért a neten utána lehet olvasni.
