:::Juci világa:::

Tizenegy nő, előszezon, nagyon sok körömlakk, nagyon sok ennivaló, nagyon sok fröccs, nagyon sok vicceskedés, egy szuper apartmanban, csodás kilátással – tökéletes hosszú hétvége volt:)

1. Május 8-10. (most hétvége): Food Truck Show

2. Május 25., noszvaji Nomád Hotel & Campsite: Glamping! A glamping szó a glamorous és a camping szó összeolvadásából született és olyan kempingezést jelöl, ahol a kiegészítők hangulatosak, stílusosak, és egyáltalán nem emlékeztetnek azokra a kempingezésekre, amelyekhez az úttörőtáborokban volt szerencséd. Az esemény a Nomád Hotel & Campsite kempingszekciójának hivatalos megnyitója jóleső lazulással, pokrócon pihenéssel kézművesételek, sütemények és borok fogyasztásával. 

3. Május 21-24., Gourmet Fesztivál

4. Május 7-9., Joy-napok! most a májusi InStyle magazinban is benne van az összes kupon, vegyétek meg (egyébként is érdemes, pl. bekukkanthattok Vágó Réka cipőtervező lakásába), nagyon nagy kedvezmények vannak!

5. Május 7-17., Projekt Showroom: városi bringások pop-up store, ezúttal a volt Nomuri caféban!

6. Május 14-16., 3D Printing Days

7. Június 4-6., Brain Bar Budapest - okosfesztivál:)

8. Június 5., Bringával a vörös szőnyegen – InStyle rendezvény vicceskedéssel, szuper bringákkal, nyereményekkel!

9. Május 8-10., Design+ vásár, Max City

Tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer újra szakácskönyvet fogok csinálni, de az élet úgy tűnik, azt akarja, hogy ne így legyen... és milyen jó, hogy így történt, mert így létrehozhattuk azt a kötetet, ami gyakorlatilag teljesen kompromisszummentesen, a legmagasabb minőségben készülhetett el, tartalmi és kivitelezési szempontból is.

A könyv kiadója az M Profood Zrt., amely fűszerkeverék gyártásával és élelmiszeripari szaktanácsadással foglalkozik, méghozzá Pécsett. Dávid jó ideje dolgozik az arculatuk megújításán (mivel hatalmas cégről van szó, több száz elemről beszélünk, a logótól a weboldalig, a katalógusoktól névjegyeken át fali naptárig, szatyrokig, csomagolóanyagokig, noteszekig, határidőnaplókig, kamionponyvákig, kiállítási standokig, mindezt gyakran több nyelven, hiszen a cég Európa egyik legnagyobbja a szektorban). Ebből túl sok minden nem publikus még, de majd egyszer megmutatom, illetve érdemes figyelni az ő Facebook-oldalát és az Instagramját, mert ott vannak részletek.

A könyv azért készült, hogy exkluzív formában és szándékoltan indirekt módon mutassa be a cég alapelveit, a korszerű táplálkozás melletti elköteleződését, és jelzésértékűen a fűszereket. Nem a minél nagyobb példányszámban való értékesítés a cél, inkább egy sajátos marketingeszközként kezelik, amelyen keresztül illusztrálni lehet mindazt, amire büszkék, elsősorban az ügyfeleik számára. Engem hatalmas boldogsággal tölt el, hogy vannak olyan cégek Magyarországon, amelyeknek ez fontos.

A könyv három nyelven készült el: angolul, magyarul és oroszul. 192 oldal, első negyede táplálkozástudományi érdekességeket és fűszerleírásokat tartalmaz, második részében pedig közel 100 remek grillezős receptet. Minden példány kézzel, egyedileg készült, vörös élfestéssel, dombornyomással, szitázva (minden darabot kézzel, egyenként szitáztak, így kis mértékben mindegyik más, mindegyik egy-egy önálló műalkotás!), elképesztően nagy precizitást igényelő műveletekkel, élmény már kézbe venni is.

A teljes produkciót Dávid vezényelte, a stylingtól a fotózásokig, a tördeléstől a kivitelezésig, én szokás szerint a contentért és a pr-ért vagyok felelős – tehát jöjjön a reklám: a könyv már kapható néhány kiemelt üzletben: a Buono-ban, a Mono Art & Design-ban, az Atlantiszban, a Rododendronban és a Bookbistro-ban. A helyek száma várhatóan még bővülni fog, ezenkívül további friss infók lesznek majd mindig a könyv Facebook oldalán, és aki még több fotót szeretne nézegetni róla, az Dávid oldalán megteheti.

Rossana Orlandi egy idős hölgy, nem semmi, láthatjátok az első képen. Néhány éve megvásárolt egy elhagyatott régi varrodát, és design galériát hozott létre benne, mégpedig úgy, hogy a varrógépeket meg ilyesmit kidobálta, de a fal mentén sorakozó több száz rövidárus dobozt megtartotta. (Belenéztem: tényleg gombok, cipzárok, fodrok, bojtok vannak bennük, vagyis az, ami rájuk van írva – tehát vagy minden régről ott maradt, vagy a styling része, de én az előbbire tippelek.)

Rossana Orlandi leginkább arról ismert, hogy fantasztikus érzéke van az új tehetségek felfedezéséhez: nála debütált a Front, Piet Hien Eek, és még sokan mások. Mára persze Rossana Orlandi galériája is mainstream lett sajnos, és ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy zsúfolásig tele van az összes helyisége amerikai turistákkal (pince, földszint, emelet, kert, utcai helyiségek, legalább 15 terem, csak tömött sorokban haladhatsz, elmélyülésre, nyugodt szemlélődésre nincs idő, a kertben ücsörgést felejtsd el), hanem hogy némelyikben a tehetségkutatással, kortárs és formabontó designnal bizony kevéssé összefüggő projektek és cégek szerepelnek (így például a luxusórákat gyártó Panerai, amely egy második világháborús mini-tengeralattjárót mutatott be, ami az óráikat inspirálja, és persze órák is voltak és zord biztonsági emberek, vagy a hatvanas évek óta igazán újat mutatni képtelen, sztárdesignereket is unalmassá tenni képes Gufram). A hangsúly persze továbbra is az újdonságokon volt, mégis volt az egész helynek egyfajta vásári jellege – sajnos, sajnos minden jónak vége szakad egyszer.

Persze azért voltak csodálatos dolgok, sőt, inkább úgy mondom: az egy négyzetméterre eső csodálatos dolgok száma itt volt a legtöbb a városban. Alább néhány tényleg látványos, tényleg szép, tényleg újszerű projekt, alkotó, márka – és hogy dicsekedhessek is, képzeljétek, a Rossana Orlandi galéria is követ engem az Instagramon:)))

Nika Zupanc és Se London (Nika önállóan is bemutatott pár darabot, melyek már inkább műalkotások, mint designbútorok voltak, a Gold Collection-ből)

Menu és Kyuhyung Cho

Tjep és Wolf Gordon

Calico Wallpaper

Studio Germans Ermics

A XVI. században épült San Simplicano kolostor kerengője, vs. kortárs designszőnyegek. Ez a helyszín, ez az esemény testesíti meg számomra Milánót, mert ilyen az egész város, ilyen kontrasztokkal teli, amiben mégis harmonikusan él együtt a régi és az új, és amiben az egyház simán beengedi a tereibe a még a sokat látott designszakértők számára is innovatív designszőnyegeket. A márka a Nodus Rugs, érdemes böngészni egy kicsit az oldalukon. (Néhány éve ugyanitt volt egyébként a Studio Job kiállítása, amely még nagyobb nyitottságra utal, ami az épülettulajdonos katolikus egyházat illeti!)

Ha volt csúcspontja a milánói útnak, mindenképp ez volt az. A Brera művészeti akadémia mögött van ugyanis egy eldugott kis botanikus kert, ahol egy illatokról szóló, több egységből építkező kiállítást hozott létre egy Be Open nevű kreatív műhely. A kert már maga mágikus, ahogy a Brera épületét benövi a lila akác, és erre csak rátesz egy lapáttal a szakállas bácsi, aki, mint egy mesefigura, nézi a kertben járkáló tömeget... a kertben három egységre osztották a kiállítást. Az elsőben több kis házikót helyeztek el, amelyekbe csak egy-két lépésnyire lehetett bemenni, és onnan kellett benézni az enteriőrbe. Odabenn egy-egy híres régi parfüm köré alkottak látványvilágot híres designerek (pl. Piero Lissoni, Jaime Hayón, Tord Boontje vagy a Front), mégpedig úgy, hogy magát az illatot is érezni lehetett közben. Minden házikó egy önálló csoda volt, egy-egy kis utazás. A kert közepén lévő pavilonban egy parfümpalack-kiállítás volt, ez nem volt annyira érdekes, a harmadik viszont nagyon: itt történelmi illatcsoportokat mutattak be, amelyekből a mai parfümök is erednek. Nehéz egy ennyire fotózhatatlan és minden érzékre ható kiállításról írni, ezért inkább nézzétek meg a képeket, és olvassátok el ezt a cikket, itt egyrészt jobbak a képek, másrészt értelmesebben sikerült megfogalmazniuk a lényeget, mint itt nekem.

Marcel Did It Again: a legnagyobb, leglátványosabb, legtöbbet fotózott vásáron kívüli események között biztosan szerepel idén is Marcel Wanders régi-új cége, a Moooi (a holland márkát a kilencvenes években alapították, aztán jó pénzért eladták, ekkor durván csökkent a lendület, majd nemrég visszavásárolták). A Moooi a humoros, játékos megközelítéséről ismert, számomra mindig túl hatásvadász volt, de persze ettől imádja a média, és ettől sikeres. A Moooi idén is kihozott néhány új bútort, ennél azonban egy sokkal nagyobb dobásuk is volt: egy teljesen új szegmensbe lépnek be, mégpedig a szőnyeggyártás piacára. Kevés márka uralja a designszőnyeg-piacot, többségük csak darabszőnyeget kínál. A Moooi Carpets kínálatában persze ilyenek is vannak, mégpedig olyan sztárok által tervezve, mint a Front, a Studio Job, Ross Lovegrove és persze maga Marcel Wanders, de az igazi dobás a padlószőnyeg és az egyedi gyártás. Gyaníthatóan ezek fogják a márka forgalmának nagy részét adni, hiszen világszerte újra éledőben a contract ágazat (= szállodák, éttermek, irodaházak és más nagy beruházások). A látványos darabáruból tehát, amivel hamarosan tele lesznek a magazinok, így lesz több száz méterben gyártott, egyedi padlószőnyeg a közel-keleti luxushotelekben... Tényleg csak gratulálni tudok – nemcsak az üzleti modellhez, hanem a kollekcióhoz is, melyből nyilván a holland festményes-csendéletes-virágos Eden Queen a kedvencem.

A Nendo-ról biztos áradoztam már, most nem teszem – nézzétek inkább a képeket. A fiatal japán cég egy több száz négyzetméteres, kétszintes teret töltött meg az elmúlt 2 évben készült tárgyaival, a sarokajtótól a designcsokiig, a törzsi mintás fonott kosaraktól az üvegasztalokig és a konceptuális alkotásokig. Az utolsó képen egy ilyen elvont mű része látható, mely a design és a nyelv összefüggéseit mutatta be. A japán nyelvben állítólag több tucat szó létezik a mi "eső" szavunkra, attól függően, hogy zuhogó nyári zápor, csendes hajnali permet vagy más jellegű a jelenség. A Nendo ezeket próbálta megjeleníteni egy-egy üvegpalack formájában, csodás volt.