:::Juci világa:::

Ez a világ legjobb dokumentumfilmje ever. A híres holland fényről szól, ami olyan áttetszővé, éterivé teszi a németalföldi festők műveit (a témát egyébként egész jól dolgozta fel a Leány gyöngy fülbevalóval, bár szerintem maga a film unalmas volt). Egyszer a tévében csíptem el (mármint a Dutch Light-ot), de azóta hiába várom, hogy újra leadják. Most lehet, hogy elhozza nekem a Muci Losziból:) (=a húgom Los Angelesből). Itt megnézhettek belőle egy részletet angolul, ebből egyértelműen lejön a film jellege és szellemisége.Tudom, biztos le lehet tölteni, de nem szeretem a monitoros filmnézést.

Mivel ebben az enyhe novemberi időben mostanában nem hiszem, hogy új posztot tudok készíteni, meg kell hogy elégedjetek konzerv-anyagokkal. Na azért annyira nem lesz rossz.... Az építészeti fotó az egyik legizgalmasabb dolog a világon, szerintem – pláne, amióta a képekre rá lehet segíteni számítógéppel. Engem érdekel az a folyamat, ahogyan a legdokumentaristább művészeti ág, amelynek elvileg csak az a célja, hogy rögzítsen, egyszercsak önmaga is alkotni és létrehozni kezd.

Amir Zaki dél-kaliforniai strandok elhagyatott, kopott baywatch-kabinjait képezte le, aztán a képeket addig színezgette és kombinálta gomolygó viharfelhőkkel, míg ebből a prózai lepusztultságból egészen drámai sorozatot, a múlt mementóiból futurisztikus konstrukciókat nem kerített.

És igen, itt már a másik kedvenc témámnál tartunk, ez pedig az idő megjelenítése fényképeken. Utóbbi témához itt egy szuper képsorozat az Otthon, édes-ről, és ha valaki szeretne elmélyedni a témában, kukkantson rá az Amazon.com-os wishlistemre, ahol van még néhány témába vágó kötet (egyébként pont két hónap múlva lesz a szülinapom, csak úgy mondom).

A bevezetőben említett valóságteremtő fotók közül Filip Dujardin képeit javaslom tanulmányozásra, mert ő a műfaj egyik mestere.

A téma itt hevert.

Most már Je Suis Belle ruhám is van:))) és mindjárt lesz még egy! higgyétek el, egyáltalán nem drágább magyar tervezőtől vásárolni, mint a Mango-Zara-H&M-ben venni egy hasonló kaliberű cuccot, viszont ez garantáltan nem jön szembe, rád szabják, ha kell (nekem pl mindig kell...), és az sem utolsó szempont, hogy az ember ifjú tehetségeket támogat a megvásárlásukkal.

A Je Suis Belle kis hazánk egyik legígéretesebb tervezőcsoportja, fantáziadúsak, vidámak és könnyedek. Bevallom, hogy a ruháik általában túl merészek, túl avantgárdak nekem, na de azért akadt közöttük nekem való... Néhány kép a mini-showroomból.

Nem hatásvadászat: a téma az utcán hever. Meg a padokon, a peronokon, a sínek között. (Ugye ti is érzékelitek az ordító különbséget a külföldi és hazai témájú posztok között?...)

Kelenföldi pályaudvar, aluljáró:

Jelzőtábla, Sáregres:

Állomás, Pincehely:

Nemzetközi pénztár, Keleti:

Déli pályaudvar:

Az alábbi Párizsi-udvar kistestvére, egészen más szellemiségben épült.

Szégyen, gyalázat. Beszélni sem érdemes róla: csodálatos műemlékünk a szemünk láttán omlik össze. Az üzletek többsége zárva, világítás nincs, a Párizsi udvar csak pusztul, pusztul. Ha valaki szívesen megmentené, és pénze is van, nosza, rajta: az ingatlan eladó.

Index címlapos lettem, hála Szonjának! Az egyik kedvenc hazai blogom, az Otthon, édes interjút készített velem a lakásomról. Ha tudom, hogy vágatlan, lehet, hogy kicsit jobban átgondolom:) mindenesetre aki kíváncsi néhány kulisszatitokra, megtudhatja itt!

Akit hozzám hasonlóan meghatott a dél-francia rózsák tragédiája, és van kedve tovább olvasgatni rózsákról, szépségről és halálról, az kattintson Oscar Wilde szívszorító történetére, a csalogányról és a rózsáról.