Mivel ebben az enyhe novemberi időben mostanában nem hiszem, hogy új posztot tudok készíteni, meg kell hogy elégedjetek konzerv-anyagokkal. Na azért annyira nem lesz rossz.... Az építészeti fotó az egyik legizgalmasabb dolog a világon, szerintem – pláne, amióta a képekre rá lehet segíteni számítógéppel. Engem érdekel az a folyamat, ahogyan a legdokumentaristább művészeti ág, amelynek elvileg csak az a célja, hogy rögzítsen, egyszercsak önmaga is alkotni és létrehozni kezd.
Amir Zaki dél-kaliforniai strandok elhagyatott, kopott baywatch-kabinjait képezte le, aztán a képeket addig színezgette és kombinálta gomolygó viharfelhőkkel, míg ebből a prózai lepusztultságból egészen drámai sorozatot, a múlt mementóiból futurisztikus konstrukciókat nem kerített.
És igen, itt már a másik kedvenc témámnál tartunk, ez pedig az idő megjelenítése fényképeken. Utóbbi témához itt egy szuper képsorozat az Otthon, édes-ről, és ha valaki szeretne elmélyedni a témában, kukkantson rá az Amazon.com-os wishlistemre, ahol van még néhány témába vágó kötet (egyébként pont két hónap múlva lesz a szülinapom, csak úgy mondom).
A bevezetőben említett valóságteremtő fotók közül Filip Dujardin képeit javaslom tanulmányozásra, mert ő a műfaj egyik mestere.
A téma itt hevert.
