A visi furcsaságok egy újabb fejezete: a város kellős közepén lévő félsziget, azon egy templom és a temető, a temető külső falánál pedig - a városi strand. Kicsit bizarr. Az első kép hátterében jól kivehető a Ceska vila, egy másikba pedig belekomponáltam a kompot, részben azért, mert ezt a szójátékot nem bírtam kihagyni:)
Petar Hektorovic a komp, ami naponta kétszer fordul meg Split és Vis között (menetideje 2,5 óra). A raktere is gigantikus, de minket mindig a fedélzet erős grafikai jellege fog meg. Agyonfotóztuk, Dávid már 2007-ben is.
Mész, mész a kis motoroddal a békés dimbes-dombos tájon, égeti a válladat a nap, csodálatos fenyő- és fügeillat van, kabócák zenélnek, legnagyobb parád, hogy az egyetlen sávos úton ki jön a kanyarban szembe (mondjuk ez azért nem kis para), jobbra szőlők, balra a hegy, sehol egy ház, vagy a civilizáció bármely jele - a megművelt szőlőtőkéken kívül, persze.
Aztán egyszercsak ott ez a kereszt jobbra lent, nem kicsit baljóslatúan.
Konkrétan annyira, hogy csak idén, harmadik ottani nyaralásunk alkalmából álltunk meg itt és néztük meg közelebbről. Amitől a döbbenet csak fokozódott, a kereszten ugyanis feliratok vannak, angolul. Freedom from Want. Freedom of Religion. Freedom of Speech. Freedom from Fear. Nulla egyéb magyarázat, emléktábla vagy bármi.
Némi kutatás után azt sikerült kiderítenem (már itthon), hogy az ún. Four Freedoms Franklin D. Roosevelt "találmánya", de hogy hogyan kerül egy közép-adriai sziget szőlőföldjének kellős közepén egy kereszt lábazatára, továbbra is rejtély. Aki tud szerbül/horvátul, és van kedve a neten kutakodni, örülnék, ha kiderítené, hogy ki állította ezt az emlékművet, miért és mikor...
UPDATE: IDŐKÖZBEN KIDERÍTETTEM, HOGY 1944-BEN VIS VOLT AZ EGYETLEN ADRIAI SZIGET, MELY NEM KERÜLT AZ OLASZ-NÉMET TENGELYHATALMAK KEZÉRE. A SZIGET JUGOSZLÁV PARTIZÁNOK ÉS ANGOL ILLETVE AMERIKAI KATONÁK BÁZISA VOLT A HÁBORÚ VÉGÉIG.
Dekorációk, virágok, stb: Szigeti Zsófi
Egyelőre többet nem mondhatok róla, de tudom, hogy ezt a helyet imádni fogjátok. Még több infó hamarosan!
A Louis Vuitton vitathatatlanul a világ nr. 1 luxusmárkája, a Wenckheim-palota pedig leginkább a központi Szabó Ervin könyvtárként ismert. Utóbbi csodás neobarokk termeit választotta színpadul a márka hazai pr-cége arra, hogy a LV karácsonyi kollekcióját bemutassák az újságírók számára (gondoljatok bele, hogy ha mi szeptember 9-én láthattuk, ők már mikor készültek rá....). A Wenckheim-palota az azonos nevű család fővárosi rezidenciájának épült, és bevallom becsülettel, még sosem jártam benne. Lenyűgöző. Nemkülönben az a hangulat, amit az előző századfordulós kellékekkel és a legújabb termékekkel megteremtett benne a Louis Vuitton. Az épp díszkőburkolatozás alatt álló, épp ezért kőporfelhőben úszó és kibírhatatlanul hangos Baross utcáról belépve ebbe a békebeli karácsonyba, tele szuperfinom holmikkal és halkan szóló operával - ez nekem ma több volt, mint időutazás. Csoda.
Az elbűvölő lépcsőház...
a fő olvasóterem a női kollekcióval...
és a régi könyvtárszoba, a férfi kiegészítőkkel. Gratula!
Az elhagyott házak legszebb példája az ún. cseh villa, mely Vis városának csodás öbölbejáratánál fekszik egy kis félszigeten. Az egész városra panorámás, mögötte erdő, strand, elszigetelt, de mégsem, hiszen tíz perc séta a kikötő... olyan az egész, mint egy Agatha Christie-regény díszlete. Az épület állítólag a cseh állam tulajdonát képezi (mondjuk engem érdekelne, hogy miért?), és persze a horvát államnak esze ágában sincs visszaadni. Mi évek óta bámuljuk messziről, hogy milyen jó lehet annak, aki ebből butikhotelt csinál biztos hamarosan, de csak most mentünk olyan közel hozzá, hogy lássuk: az ablakai bedeszkázva, az üvegek kitörve, a Ceska Vila ott omlik össze kihasználatlanul. Kár.
Ezek a kedvenceim Visen: az elhagyott házak. Vannak olyanok, amelyeket az előző rendszer építtetett fel abszurd helyekre (például a mező közepére vagy egy útelágazáshoz), kultúrháznak meg ilyesminek, és vannak olyanok, amelyek már száz éve is álltak, és hiába vannak most festői helyen, kibogozhatatlan tulajdonviszonyaik miatt kihasználatlanul éktelenkednek. Vis városban számos több száz éves lakóházat is belep a gaz, nagyon romantikus, de nekem ezek a kicsit Kubát idéző, lepusztult szocialista emlékek tetszenek a legjobban, főleg a déli verőfényben, amiről mindig a De Chirico-képek jutnak eszembe.
