Menő dolog most borbárt nyitni Pesten – az alig egy éves DropShop és a pár hónapos DiVino után legalábbis máris van egy Kadarka a Király utcában, illetve még egy annál is újabb versenyző a pályán: az innio. A teljes nevén innio.ennio.elnio (fonetikusan kell ejteni, értitek) a Tom George TG Italiano-val átlósan, az Október 6. utcában nyílt meg néhány hete, és máris mindenki erről beszél, ami a lehető legjobb helyszínválasztás mellett több más szempontnak is köszönhető. Először is, óriási a borválaszték. Másodszor, állítólag jó a konyha, illetve nagyon sok finom sajtot és felvágottat is lehet kapni, akár kóstolótál formájában is. Harmadszor, mindenki itt van, aki számít – beleértve magamat is –, és gondosan be is csekkol ide a Facebookon – szintén beleértve magamat is... Végül, és abszolút nem utolsósorban, nagyon jó a design. Ugyanis olyan, mintha nem is lenne. A falak és a boltozatok téglaarchitektúrája a maga burkolatlan szépségében bontakozik ki előttünk, néha lemeszelve vagy táblafestékkel lekenve, tökéletes díszletet nyújtva az iparinak és fapadosnak tűnő, ámde valójában méregdrága Tom Dixon- és Foscarini-lámpák számára, a logó egyszerű írógép-betűre emlékeztet, minden nagyon low-key, anti-design, vagyis egy design-romkocsma, drága italokkal, a puccos népek számára.

A bravúros koncepció nem véletlen: az innio ugyanis a MÁK-ról és a Laci!Pecsenye-ről ismert gasztro-guru, Benkő Zoltán legújabb vállalkozása (nem véletlenül nem írtam egyikről sem: a Mákban csak egyszer jártam, és nem volt alkalmam fotózni, a Laci!Pecsenye-be pedig még nem jutottunk el), akinek becsületére legyen mondva: szombat éjjel ő maga is a pult mögött futkos.

Az egyetlen minuszpont a wc-é – egyszerűen nem értem, miért gondolják egyesek, hogy a nők szeretnek tejüveg ajtók mögött pisilni, és hogy miért nem lehetett a legkisebb helyiségekben is következetesen továbbvinni a kint oly otthonos hangulatot.

Talán azért, hogy mielőbb visszamenjünk a belső térbe, fogyasztani. Hát jó:) akarom mondani: hátio:)