Lehet, hogy kicsit beteg vagyok, de nagyon szeretem a festék, a papír, a frissen nyomott könyv illatát... úgyhogy nekem a nyomda maga a paradicsom (bár elképesztően hangos paradicsom), ahová mindig elmegyek, ha csak lehet (most a Bereznay-könyv első nyomatait ellenőriztük a Paukerben). A harmadik képen látható óriás monstrum egy db nyomdagép: ebbe megy be az egyik végén az üres papír, és ebből jön ki a másikon a szép színes, mindkét oldalán nyomott. Vágásra, kötésre máshová viszik a könyvet, ezeket a folyamatokat sajnos nem állt módomban most lekövetni, be kell érnetek némi üzemi fílinggel és egy ínycsiklandó kolbászos nyomattal.
