A Duna-parton álló kis Kolbászházat viccesen a világ első gyorséttermének is nevezik (hát igen, a németek meg a humor...), mert állítólag nagyon régóta jönnek ide a helyiek bekapni gyorsan valamit - egészen konkrétan kolbászt, mert más nincs:-D Nem is csoda, mert az a bizonyos kolbász tényleg extra finom, és van egy speciális mustáruk is, amit mézzel és tormával ízesítenek (mmmmm - amúgy egész németországi tartózkodásunk alatt itt ízlett legjobban az étel). A miniatűr Wurstkuchl (kéretik S-sel, nem SZ-szel kiejteni) családi tulajdonban van emberemlékezet óta, a jelenlegi Kolbászkirály dédnagynénje pl több, mint 60 évig állt a fatüzelésű tűzhely fölött és forgatta a kolbászkákat, a falon pedig családi fotók mellett a legnagyobb árvizek vízállását jelző emléktáblák lógnak. Maximum respect.
