Áron a sógorom, festőművész. Mindig azt mondom, hogy ha újjászületek, macska szeretnék lenni, vagy Baráth Áron. Áront ugyanis irigylésreméltóan nem izgatják a társadalmi elvárások. A következő dolgok érdeklik: festés, főzés, zene, bor, gondolom, a nők is, de a pénz, a karrier vagy ilyen hülyeségek szerintem egyáltalán nem. A festményeiből ennek megfelelően süt ez az erő és magabiztosság, szeretem is őket (Áront is nagyon szeretem, ha ez eddig nem derült ki), nekünk is van persze egy-kettő. Áron igazi művész, az a fajta, akitől rettegnek a lányos anyák – hát, a lakását elnézve, ahol az egyetlen patikatisztaságú, festékcsöpp-mentes négyzetméter a konyhapult, kicsit érthető is:) Most dolgozik nekünk valamin, amiről még nem beszélhetek, de hamarosan...
