:::Juci világa:::

A belgrádi kiruccanásból bennem Sergei Sviatschenko workshopja hagyta a legmélyebb nyomot (na jó, a múzeum épülete után). Sergei egy kortárs kollázsművész, ukrán gyökerekkel, Dániából. Bevallom, hogy nem ismertem korábban, pedig nagy kár: a munkáiban van valami könnyedség, szabadság és mégis valahogy nagyon líraiak, ő maga pedig kedves, csendes és szelíd, amint azt volt szerencsénk két hosszabb közös csevapozás során megtapasztalni. Sergei Sviatschenko egy kollázs-workshopot tartott a BDW-n, ami nyilván rajtam kívül nem volt senkinek újdonság – lévén hogy kizárólag építész- és képzőművészhallgatók, művészettörténészek, kurátorok valamint designerek voltak jelen a teremben, és szemmel láthatólag én voltam az egyetlen, aki gyerekkora óta nem vagdosott szét újságokat azért, hogy aztán minden rendszer nélkül egymásra ragasztgassa a darabokat (ettől a szentségtöréstől egyébként még most is borsózik a hátam, magazinokat szétvagdosni!... micsoda bűn!...). Na persze aztán belejöttem, főleg, mert a feladat az volt, hogy portrét készítsünk a másik fotójáról, fotójából. A kollázsok így tulajdonképpen analízisek lettek arról, ki hogyan látja a másikat - na de ebbe ne is menjünk bele, inkább nézegessétek a munkákat, és tanulmányozzátok Sergei Sviatschenko munkásságát (pl. ezt a projektet), mert érdemes.

A BDW az én előzetes várakozásaimmal ellentétben "csak" egy konferencia. Több napos, és tényleg igazi nagyágyúk adnak itt elő a kreatív ipar minden területéről a könyvkiadástól a bútortervezésig, képzőművészetig és grafikáig. Nagyon inspiráló, nagyon érdekes, de nekem picit hiányoztak az egyéb rendezvények - kiállítások a városban, bulik hajnalig, és így tovább. Alább néhány kép a BDW-ről, a teljesség bárminemű igénye nélkül.

Amitől teljesen odáig voltunk, az a Kortárs Művészeti Múzeum épülete. Ivan Antic alkotása 1965-ben készült el, 6 éve áll üresen, most ha jól vettem ki, épp bontják – talán felújítják? – , de azért beengedték a Belgrade Design Week elnevezésű konferenciát, ami miatt kedves barátainkkal: az ott előadásra felkért Blood Mountainnel együtt elzarándokoltunk a városba. Az épület egyszerűen pazar, minden szögből, minden részletében fotogén, bocsássátok meg ezt a sok-sok képet erről a kockatobzódásról, ami most jön!

Feltételezem, hogy valaha tényleg szupermarket lehetett ebben a térben, tekintve hogy egy kb. 15 emeletes  brutalista monstrum (az első képen) alján található és több száz négyzetméter alapterületű térről beszélünk. Most viszont igazi concept store, szerb tervezők ruháival, pszichedelikus bejárattal, nemzetközi designtermékekkel, bio élelmiszerekkel, kis étteremmel, bárral, nagyon friss, fehér-fekete-sárga kockás dizájnnal.
Super si!

Sajnos az idővel nem volt szerencsénk (olyan volt, mint itt), ezért kicsit szürkék a képek, egyébként pedig elképesztően koszos szürkék maguk a belvárosi házak is, szóval nem mindent foghatunk az időjárásra...

Sokan kérdeztétek: a Hungarian Cookbook német verziója a Stocker Verlag-tól közvetlenül megrendelhető ezen a linken, egyébként pedig Budapesten a Bestsellers könyvesboltban kapható (V. Október 6. u. 11.)! Mivel a könyvet nem mi adjuk ki, tőlünk sajnos nem tudtok közvetlenül vásárolni:(

Nekem kifejezetten tetszett Belgrád. Nincs igazán történelmi belváros, nincsenek festői sikátorok, nincsenek puccos kirakatok, nincsenek turisták - vagy én mászkáltam rossz helyen. Ami van, az sok-sok épület az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekből, ablakonként legalább egy légkondival, sok-sok street art, cirill betűk, kis balkáni-arab beütés, mediterrán lassúság, sok szimpatikus kis üzlet és - talán a közös múlt miatt - valami érdekes ismerősség. És amitől teljesen beleszerettem: könyvesboltok egymás után a sétálóutcában!

Engem mindig megdöbbent, hogy még mindig mennyi olyan hely van Pesten, amit még nem láttam. Tudtam persze, hogy létezik egy Magyar Szecesszió Háza, és mindig csodálattal adózom a homlokzatának, ha elmegyek előtte, de fel sem tűnt, hogy kávézója is van. Pedig!... Nagy élmény, mert egy eredeti szecessziós darabokkal telezsúfolt tér, ahol százéves székeken ülhetünk, százéves plakátokat nézegethetünk, és persze az egész egy picikét szocc, de nagyon jó hangulata van. Nézzetek be egyszer, a kovácsoltvas kapun keresztül a Múzeumba is be lehet lesni!