A belgrádi kiruccanásból bennem Sergei Sviatschenko workshopja hagyta a legmélyebb nyomot (na jó, a múzeum épülete után). Sergei egy kortárs kollázsművész, ukrán gyökerekkel, Dániából. Bevallom, hogy nem ismertem korábban, pedig nagy kár: a munkáiban van valami könnyedség, szabadság és mégis valahogy nagyon líraiak, ő maga pedig kedves, csendes és szelíd, amint azt volt szerencsénk két hosszabb közös csevapozás során megtapasztalni. Sergei Sviatschenko egy kollázs-workshopot tartott a BDW-n, ami nyilván rajtam kívül nem volt senkinek újdonság – lévén hogy kizárólag építész- és képzőművészhallgatók, művészettörténészek, kurátorok valamint designerek voltak jelen a teremben, és szemmel láthatólag én voltam az egyetlen, aki gyerekkora óta nem vagdosott szét újságokat azért, hogy aztán minden rendszer nélkül egymásra ragasztgassa a darabokat (ettől a szentségtöréstől egyébként még most is borsózik a hátam, magazinokat szétvagdosni!... micsoda bűn!...). Na persze aztán belejöttem, főleg, mert a feladat az volt, hogy portrét készítsünk a másik fotójáról, fotójából. A kollázsok így tulajdonképpen analízisek lettek arról, ki hogyan látja a másikat - na de ebbe ne is menjünk bele, inkább nézegessétek a munkákat, és tanulmányozzátok Sergei Sviatschenko munkásságát (pl. ezt a projektet), mert érdemes.
