:::Juci világa:::

Szép, szecessziós, hatalmas épület a buszmegállóban, szemben a Párizsi udvarral. Odabent szinte kizárólag irodák, nyelviskola és hostel, szóval kis szerencsével be lehet jutni:)

Aki szereti a hatvanas évek olasz zenéit, annak itt a kedvenceim playlist-je, alább pedig három Caterina Caselli klasszikus. Ah, la Dolce Vita!

Mindig feldob, ha a tévében egy olyan régi magyar film megy, amit még nem láttam. Megnézni persze nem mindig érdemes, vagy legalábbis nem a sztoriért... ebben az 1968-as műben (a címet lásd fent) például a cselekményt talán hagyjuk is, ráadásul az éneklés és táncraperdülés is gyakori, viszont Latabár Kálmán szuper, a film maga pedig akár városimázsnak is elmenne. A film nagy részében Bodrogi Gyula Voith Ágit kergeti a városban a kocsijával (teljesen összevissza követik egymást a helyszínek, nyilván), mögötte pedig ott ragyog egész Budapest: a Gellért-tér, a Margitsziget, a Hősök tere, a Szabadság tér, a Sportuszoda, az Ügető, a Déli pályaudvar, a Széchenyi (Roosevelt) tér - akkor még Sofitel nélkül - és még sok-sok minden (az egyik jelenetben a Terminál is felbukkan, de azt sajnos nem sikerült jól lefényképeznem, utolsó előtti kép). Csodás volt! Nézzétek meg, a Youtube-on fent van! 

Tudom, hogy már mindenki látta, de én nem... szóval amikor jött a lehetőség, hogy a Hosszúlépés profi túravezetésében végigjárhatom, kaptam az alkalmon. Wow, tényleg lenyűgöző az egész, hogy mekkora terek vannak, meg minden... csodálatos, hogy a mozgólépcsőn történő utazás végre nem olyan érzés, mintha valami szűk bélrendszeren át csúsznánk le a föld gyomrába, hanem látványos, minden méternél újabb vizuális élményt nyújtó utazás. Odalent pedig hatalmas csarnokok, tágasság... kivéve a Gellért téren, az nekem egyáltalán nem jön be (nem, a mozaik pláne nem), a Móricz Zsigmond körtér színességét pedig egyelőre végképp nem tudom hová tenni. A Fővám tér abszolút kedvenc, és nagyon jó a Kálvin és Rákóczi tér is. A felszíni rendezéssel még barátkoznom kell, a részletek közül viszont nagyon bejönnek Hegedűs Andrea üvegtextil térelválasztói, és örülök, hogy végre az egyszeri pesti ember is lát majd designt - kár, hogy egy olyan kényelmetlen szék formájában csak, mint a Chair One (tervezte Konstantin Grcic). Szóval a benyomások vegyesek, és egy darabig nem fognak tisztulni sem, mert ahogy eddig sem esett útba sehogysem a négyes metró, úgy gyanítom, hogy ezután sem fog - maradok a fő mozgásirányomnak számító észak-déli tengelynél, ennek megfelelően pedig a kettes és négyeshatos villamosoknál, többnyire.

De azért ti csak nézzétek meg az új és díjnyertes metrónkat - a Hosszúlépés túráját pedig csak ajánlani tudom, mert érdekes, nem unalmas, és nagyon flott, kedves illetve felkészült a szervezés és a vezetés!

Az elmúlt egy évben nagyon sok változás történt az életemben, főleg a szakmai részen. Tavaly megkaptam a Design Hét Budapest fesztivál projektvezetésének csodálatos feladatát, és - amint azt már talán tudjátok - az idei évre is meghosszabbították a megbízásomat. Visszatért az életembe a magazinozás is, amit mindig nagyon szerettem, és most egy nagyon jó csapattal és nagyon jó minőségben dolgozhatok újra: az InStyle magazin lifestyle rovatát vezetem, ami leginkább - nem meglepő módon - lakberendezés, design és életmód témákat ölel fel.

Vannak dolgok, amik jönnek, vannak, amik megmaradnak - valaminek pedig mennie kell. Ezért úgy döntöttem, hogy öt év után elbúcsúzom a Boook Kiadótól, és nem működöm közre tovább a könyveik szerkesztésében és népszerűsítésében. Nem volt könnyű döntés, mert ez a Kiadó egy kicsit a gyerekem volt, és nagyon szerettem, de eljött a pont, amikor tovább kellett lépni.

Ezzel a folyamattal egyidőben, más okokból ugyan, de Dávid is meghozta ugyanezt a döntést, így ő sem dolgozik már művészeti vezetőként a kiadványaikban. 2014. július 3-tól a Boook Kiadó a mi munkánk nélkül működik tovább.

Ha tehát ezentúl is arra vagytok kíváncsiak, amit én csinálok, akkor kövessétek a Design Hetet és az InStyle-t (Instagrammon itt és itt, a saját Instagramom már publikus és itt található), Dávidot pedig a saját Facebook-oldalán és a weboldalán tudjátok szemmel tartani. És persze kövessétek nyugodtan tovább a Boook-ot is, én ezúton is sok sikert kívánok nekik a továbbiakhoz!

Nekem a napjaim átlagban 3-4 különböző helyszínen telnek, nem ritka a 7-8 sem - de a Design Világnapján túlteljesítettem a tervet: 12 helyre jutottam el (ezek között pedig még kétszer vissza is mentem a Design Terminálba). Nyolckor már alig álltam a lábamon, szó szerint, de megérte: a vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés, és nagyon jó kis programjaink voltak. További képek - köztük számos, amin JUCI FEHÉRBEN!!! van - itt!