:::Juci világa:::

Dávid, az öccse: Áron és az unokatestvérük, Viki. :-DDD most is ilyenek, a Dávid komoly, az Áron mindig vigyorog, bár ma már jobban hasonlítanak egymásra (lásd lent).

és ez a kedvenc képem:

Moszkva tér, ún. várostakarítás után.paradox módon a tiszta állapotában még koszlottabbnak tűnik.

azt biztos mindenki tudja, hogy felújították, de még biztos nem látta mindenki. legalábbis így nem! az épület egy része ugyanis iroda lesz, tehát földi halandó nem juthat be/fel. mi viszont igen, erre (is) jó, ha az ember újságíró. vagy fotós. vagy fotósasszisztens.

ottjártunkkor egyébként épp azt nyomozták, hogy mitől tört be az egyik homlokzatüveg - elképesztő, de sanszos hogy golyótól, mert állítólag x másodpercben még ép az üveg a kamera felvételén, x+2-nél viszont már betört. ezt nem fotóztam le, annyira nem volt izgi a látvány, mint a sztori.

az élmény fokozatos, mert szerintem már a homlokzat is nagyon szép, és biztos még szebb lesz bent az átrium, de valahogy nem volt jó a fény, meg hát egyébként is építési terület (Alexandra könyvesbolt lesz, és elvileg okt végén megnyit, tehát nagyon kell igyekezniük...). szóval ott végül nem is csináltam egy képet sem... de ahogy beljebb és feljebb mész, egyre jobban leesik az állad, mert tényleg megtartották, ami jó, és tényleg szép lett, ami régen nem volt ott. vannak sehová sem vezető lépcsők - ez kicsit vicces - mert máshogy nem tudták megoldani a vásárlótér és az irodaszintek akusztikai elválasztását, de nem zavaró (a nagy átriumban álló lépcsők egy üvegfalnak vezetik neki az embert, de direkt úgy lettek megcsinálva, hogy bármikor kivehetők legyenek).

szóval összességében nagyon szép... a lotz teremről eddig is tudtuk, de az újonnan felfedezett büféterem is fantasztikus, és hát a tető... na nézzétek.

többet lehet egyébként olvasni a témáról az Építészfórumon.

nyitány - a homlokzat:

ária 1- lépcsőház:

ária 2 - Lotz-terem (itt kávézó lesz:-))):

ária 3 - az újonnan felfedezett-felújított büfé (zenekari erkéllyel, ahol hátul ívelt a fal... döbbenetes akusztika van):

...és hátul fent egy pazar építmény, egy kis extra, egy csemege: az üvegkupola.

a és a finálé: a tető! az épület lenyűgöző, modern része, látványos, izgalmas, struktúrái-arányai az épületéből erednek... fantasztikus. az építmény mű-rozsdás burkolatú, nagyon szép. előtte az átrium üvegteteje, amely innen két emelet mélységben van, ha lenézünk.

és a totális katarzis: Budapest, ahogyan még sosem láttuk. a Divatcsarnok egyik nagy erénye, hogy a Belváros egyik legmagasabb épülete.... tényleg szédületes a kilátás.

a tetőn pedig azok, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre, balról: Máté (fotóasszisztens), Tiba János (az építész), Stefike (fotó).

menjetek, jó lesz, mert Design Hét van!

még várjuk a védőborítót, és hát ezek sem a legjobb minőségű képek, de meg akartam mutatni.... ilyen lett, nagyon szép, jó súlya van, nyomdaszaga van:-) igazi:-)))

és hát a linkek: Boook Kiadó itt, Tamás blogja itt.

ezek az öcsém képei (saját újonnan indult blogja van, amelynek már első nap több látogatója volt, mint nekem valaha, de nem írom le a címét mert nem publikus). szépek, nem? tamási táj, szintén. neki is hiányzik biztos.

ez is ide kívánkozik: Simon&Garfunkel My Little Town (a szövege a lényeg).

Magyar Formatervezési Díj átadása (a díjazottakról és tárgyaikról azért nem tudok beszámolni, mert másfél órával a kiírt kezdés után, amikor eljöttem, még mindig beszéltek, és még mindig nem lehetett megnézni a kiállítást). úgyhogy maradt Tünde és Lupo és a szépséges múzeum, illetve az amúgy elég unalmas finn designkiállítás.