:::Juci világa:::

Egy Bobbi Brown-sminkkészlet.

köszönjük a szorítást, Gogi remekül van, leszámítva a :::pickót::: rémisztő, 20 cm hosszú, 15 öltésből álló, kék fertőtlenítővel bekent sebet a leborotvált hátán (Dávid nem engedte, hogy lefotózzam persze, brrrr). ma már ugyanolyan virgonc, mint a betegség előtt, sőt: az étvágya a duplája. még annál is szemtelenebbül kunyerál kaját, mint korábban. pedig eddig se volt semmi:-))) biztos valamelyik gyógyszer mellékhatása:-D édes, sós, répa, szendvics, mindegy. porszívó. (és Senilla.)

mindig nézem ezt a házat, amikor várok a trolira (utálom a végállomását, inkább eggyel odébb várok). olyan szépen süti a nap délelőtt. Domján Edit lakott itt, aki pontosan a negyvenedik születésnapján lett öngyilkos. mindig mondogatta, hogy nem akar öreg színésznő lenni, és hogy negyvenévesen fog meghalni, de soha senki nem hitt neki. aztán 1972. december 25-én (pontosan a 40. születésnapján) hazament, bevett egy csomó gyógyszert, de mivel nem használt, felvágta az ereit, és mert ez sem volt elég, végül felakasztotta magát. másnap este találtak rá a kollégái, akik hiába várták az előadásra - odajöttek a Madáchból taxival, benéztek a levélbedobón, és ott volt, kék hálóingben. mindez ebben a szép házban történt, egy 25 négyzetméteres kis lakásban. évekig lakott itt, reggel kijött ezen a kapun, felnézett, és örült, hogy hogyan süti a házát a nap. aztán este előadás után hazajött, megfogta ezt a kilincset, belökte ezt a kaput... szegény.

most, hogy megcsinálták a laptopom, végre sikerült lementenem a telefonomról a képeket, mivel az a debil mobil csak pc-hez csatlakoztatható.

hát, minden kép egy külön történet lenne:-D
de csak a címszavakra szorítkozom.

áron búcsúebédje, mielőtt elment Berlinbe:

buli után, A38 hajó, hajnalban:

 Gogi, Dávid:

Bárpult egy kölni szállodában - asszem itt kezdtem kapisgálni a dolgokat...

Itt pedig már végképp értettem mindent - Kata és Zsófi, miután Szander megmondta neki a rossz hírt (és miután jót sírtunk és még jobbat ittunk):

Szupernyuszi (aka Leica) papucsállatka korában:

Dávid, Gogi és én, egy Tom Dixon lámpában:

Temető, halottak napja (szerintem elképesztő szépek a színek):

Ulászló utca, Bauhaus házak:

csomagolások. képek: Martha Stewart Living