:::Juci világa:::

Bizonyára már csak ismétlem magam, de a Gresham mágikus élmény (melyből csak a két tejeskávéért fizetett 3700 Ft-os számla rángatott vissza a földre). Mindig lenyűgöz.

Bécsben is mindig rohanni kell, sajnos, pedig rengeteg volna a téma. Például az MQ (Museumsquartier), amiről már mindenki hallott, tudom. Múzeumok, üzletek, kávézók egykupacban, lazulás, kultúra, és egy elég jó könyvesbolt. Nekünk is kéne ilyen.

Nagyon rohantam, nem volt idő többre:( pedig szép őszi fények voltak.

A New York kávéház a huszadik század magyar irodalmának talán legfontosabb helyszíne. Innen indult a Nyugat, asztalainál írt Móricz, Kosztolányi, Krúdy, a korabeli bohémek pedig annyira szerették, hogy a városi legenda szerint a Dunába dobták a kulcsait, hogy soha ne zárhasson be. Néhány éve luxusszállodaként üzemel a kávéháznak is otthont adó épület (még több infó a New York palotáról itt), és bár a szállodában többször is voltam, a kávéházba sosem jutottam el. Mostanáig:)

Költői egy nap volt - előbb a Radnóti-installáció, aztán egy interjú a New York kávéházban. S bár Herr Dornbracht csaptelepgyáros (az amúgy fantasztikus dolgokat gyártó cége weboldala itt) tényleg érdekes dolgokat mondott a jövő fürdőszobáiról (majd elolvashatjátok a H.O.M.E.-ban), bennem mélyebb nyomot hagyott ez a túldíszített, furcsa tér, a maga hihetetlen történelmével.

Nagyon tetszett ez a látvány: balra Radnóti szobra, mögötte a Code.Decode designbútorai (hogy odabent mi van, itt megnézhetitek), jobbra pedig egy kettétört, rózsaszín fürdőkád.

Valamiért a Körúti hajnal jutott eszembe, biztos a lila nyakkendő miatt. A magyar irodalom egyik legszebb verssora.

Belsőépítészeti pályázatot hirdet a Republic reklámügynökség. Pályázni már csak azért is érdemes, mert fizetnek a nyertesnek, garantálják a megvalósulást, és hát én vagyok az egyik zsűritag:))) Hajrá! Részletek itt!

A mocskos jegyautomata önmagában csodás látvány, de ezzel a ráragasztott cikkel még bizarrabb. Sosem értettem (de kicsit mindig tiszteltem) ezeket a magányos szélmalomharcosokat: elképzelem, hogy olvassa az újságot, felháborodik rajta, kivág egy cikket, magával viszi, kinéz magának egy villamosmegállót, lopva körülnéz, hogy figyelik-e, felragasztja... és közben egy Kispál-számot dúdol.

A The Roomról már írtam korábban, most csak magamat tudnám ismételni. A magazin szebb, mint valaha, tartalmilag tízpontos, a parti pedig mindig tele van rég nem látott, kedves ismerősökkel, és jó a zene. Lehetne gyakrabban.