:::Juci világa:::

Egy jótékonysági kezdeményezésre szeretném felhívni a figyelmeteket: a Werkakadémia által szervezett Fashion for Food-ra. Itt ugyanis először: a bolti árnál jóval alacsonyabbról indul a licit, másodszor: elég jó cuccok is vannak (például egy VASTAG ÖV Sziráczky Brigittától - bocs, aki nem érti, az öv nekem bejön amúgy), senki többet harmadszor pedig: a bevételt gyermekétkeztetésre fordítják, ami nekem is a szívügyem. Remélhetőleg a kínálat még bővül, mert messze még a vége: márciusban.

Akkor íme a hivatalos meghívó - feb 10, szeretettel várunk mindenkit! További infó Ferenc munkáiról itt!

Szeretem az olyan könyveket, melyek egy-egy stílust járnak körül, bemutatva annak eredetét, jellemzőit, majd későbbi hatásait is. Ilyen az A Privileged Life - Celebrating Wasp Style c. könyv is, amely egy társadalmi réteg, az amerikai felső középosztály világába enged betekintést (bővebben itt lehet olvasni róluk). Lenyűgöző, hogy milyen szigorú viselkedési, öltözködési, sőt: étkezési szabályok létezhetnek egy kimondottan zárt közösségben, még ha mégoly világi is, és még ha a szabályok többsége ellen nem is tiltakozik senki. A Ralph Lauren márka eladásainak gondolom, jelentős százalékát kitevő wasp-ok egyébként még ma is meghatározóak, ráadásul úgy hallottam, manapság sem rajonganak a külföldiekért és csak kivételes esetekben lehet közéjük beházasodni. A könyv mindenesetre szép, tartalmas, átfogó és inspiratív.

Amikor nemrég a Hórusz Archívumról írtam, még el is méláztam azon, hogy meg kéne venni a róla szóló könyvet. Szerencse, hogy nem kapható, különben megrendeltem volna, és akkor most kettő lenne - merthogy az ominózus konyhaszekrény-selejtezést követő, általános átszervezés eredményeképpen a könyvespolc is átrendezésre került, és előkerült ez is. Ennyit a híres memóriámról:D A könyv nem túl szép, de a fotók zseniálisak - van közöttük egészen művészi (például az egymásra exponált fotók némelyike) és kínosan nevetséges is (a Schwarzenegger pisztolya előtt pózoló fiatalember, vagy a napszemüveges kövér kislány, például).

A múzeumi analógiánál maradva szeretném nektek megmutatni néhány kedvenc könyvemet a gyűjteményünkből - nem azért, hogy dicsekedjek velük, hanem mert szerintem másnak is érdekesek lehetnek. A Dogs in Vogue c. könyvet a Divatcsarnokban néztem ki, aztán meg is kaptam a szülinapomra:) imádom. Azon túl, hogy gyönyörű album, tökéletesen illusztrálja azt, hogyan változott az egyes fajták divatja párhuzamosan a szoknyahosszakkal, szépségideállal és a fotózási stílusokkal. A könyv óta egyébként a corgi a kedvencem:D

Piros dalra kelt ma reggel egy reklámszatyor - fényes felülete úgy verte vissza ma a reggel betűző fényt, hogy vörösbe burkolta az egész előszobánkat. Felragyogott utoljára, mintha tudná, hogy nemsokára a szelektívben végzi:(

Belső-Erzsébetváros skizofréniája: a felszínen kutyaszar-tenger és szotyiköpködő talponállók, eggyel jobban megnézve lenyűgöző szecessziós és klasszicista épületek, még egy réteggel alább kóser üzletek, mikvék és zsinagógák, napnyugta után pedig az addig láthatatlan romkocsma-rengeteg tűnik elő. Ez a pár utca önmagában megérne egy útikönyvet... térkép mindenestre már van hozzá, pontosabban a legalsó layerhez, a kocsmákhoz (pontosabban azokhoz, amelyeket a Bagolyszolgálat őriz). Így aki kitántorog a Klauzál téri Ellátóból, és képes még egy megvilágítatlan nyilvánosvécé-falon kisilabizálni a nem túl nagy betűs feliratokat, könnyedén eldöntheti, merre tovább.

Mindig elképedek, hogy abban a mocskos Wesselényi utcában ott áll ez a csoda, sértetlenül, frissen festve, tisztán és épen. Annyi olyan épület van a közelben, ami ilyen szép lehetne, ha felújítanák!... A Czipész Ipartestület székháza 1905-ben épült, ma közösségi ház és házasságkötő terem van benne. Belül is szép vajon? Nem tudjátok?

A nagyon-nagyon aranyos exkolléganőim a lehető legszívhezszólóbb ajándékot vették nekem: utalványt a csokiboltba:)) Úgyhogy nem volt mese, hiába kerülöm a helyet évek óta, muszáj volt ellátogani csoda bocsánat, csokiországba - magyarul a már emlegetett Rózsavölgyi Csokoládé kis üzletecskéjébe. Azt kell hogy mondjam, tízpontos. A pult mögött álló hölgy nagyon képben van, nagyon kedves, a csomagolásokat ugyebár imádjuk, a csokoládék mennyeiek, az üzlet aranyos, az árak érthetőek, minden kézzel és szenvedéllyel készül, állandóan kísérleteznek, és látszik, hogy IMÁDJÁK, amit csinálnak... és igen, itt sajtból van a hold, azaz: csokiból vannak még a szerszámok is:) Sajnos mióta új munkahelyem van, veszélyesen közel vagyok hozzájuk... ja és a zsákmány: erős paprikás csokoládé, kardamomos csokoládé, sós tejcsokoládé, gianduja és egy tasak gyömbéres-karamellás-csokoládés mogyoró. Mmmmm. Gombóc Artúr irigykedne.