:::Juci világa:::

Hamarosan sok poszt jön, ha utolérem magam, addig is instagramon lehet látni pár képet abból, mi minden történt az elmúlt hónapban. Aki nem akarja megnézni az instagramomat, annak csak néhány kulcsszó abból, ami jön: Nápoly! Bologna! Firenze! tenger! Újvidék! köszi a türelmet!

Mentés

Mentés

Már lelkendeztem a Printáról, de most is csak azt tenném, mert szerintem nagyon ügyesek! A Design Világnapja alkalmából újságíróknak szerveztünk ott szitázó workshopot. Én még sosem szitáztam (most is csak néztem), szóval nagyon érdekes volt még nekem is:D

Mentés

1. A vallásháború egyik érdekes mellékszála, hogy amikor a reformáció egyre nagyobb teret nyert Európában, a gazdagon díszített katolikus templomok egyszercsak lekopaszodtak – vagy a beijedt egyházi méltóságoknak, vagy a reformáció által ideológiailag alaposan megtámogatott fosztogatóknak köszönhetően. Hogy mennyi csodálatosság veszhetett el, azt hagyjuk is, sokkal érdekesebb, hogy mi történt akkor, amikor az ellenreformációs erőfeszítéseket követően újra megerősödött a katolikus egyház: ott álltak ugyanis pőre falakkal a tomboló barokk kellős közepén! Micsoda szégyen! Mit volt mit tenni, Rómához fordultak segítségért, ahol épp akkortájt fedezték fel a mártírhalált halt, korai keresztények sírjaival teli katakombákat a város alatt. Keresve sem lehetett volna hatásosabb dekorációs elemet találni néhány, a halandóság, múlandóság örök témáját  tökéletesen illusztráló, ráadásul a szent ügyért életüket áldozó keresztények csontvázánál, így aztán nem csoda, hogy jó néhányat szállítottak el közülük a messzi német templomokba – ahol aztán aranymívesek, apácazárdák elhivatott varrónői és más szakemberek vették őket kezelésbe. A végeredmény jó pár száz felöltöztetett, felcicomázott csontváz, drágakövekkel, csodás csipkékkel, ékszerekkel, rómainak hitt stíluselemekkel, lenyűgöző. Néhány közülük még most is látható, például Waldsassenben – kattintás után kissé morbid, de a bámulatos részletgazdagságot hitelesen ábrázoló fotó jön. A Smithsonian cikkéből pedig megismerhető egy úriember is, akinek a történelem eme pici szeglete a kutatási területe. A cikk nagyon-nagyon jó, a fotókat is érdemes végignézni.

2. Jó pár száz évvel később, és pontosan száz évvel ezelőtt volt a Somme-i csata, az Első Világháború (és az egész világtörténelem) egyik legvéresebb ütközete: egymillió ember sérült meg vagy halt meg itt. Angliában egy nagyon egyszerű, nagyon hatásos, és mégsem hatásvadász, brilliáns ötlettel emlékeztek meg a maguk halottairól: fiatal színészeket öltöztettek korabeli egyenruhába, akik az ország számos nagy forgalmú pontján, csendben álldogáltak, vagy a Somme-i csata árkaiban énekelt We Are Here-t énekelték (mi Gondolj, gondolj néha rám-ként ismerjük, egyébként egy régi népdal átköltése). Az érdeklődőknek kártyákat osztottak szét, rajtuk egy-egy, a csatában elesett hősről szóló információkkal (és persze egy hashtaggel). A színészek nem játszottak el semmit, nem adtak elő, egyszerűen jelen voltak – mint a csatában elveszett hősök szellemei. Milyen egyszerű, és mégis milyen szép megemlékezés ez, nagyon megindító szerintem. Egy Jeremy Deller nevű konceptuális művész munkája, már saját wikipédia oldala is van. Fotók, videók és részletek itt.

3. Nagyon szeretem Georgia O'Keefe festményeit! Az élete is egy kész regény. Csak két részlet: a modern fotó egyik atyja: Alfred Stieglitz volt a férje (23 év volt közöttük a korkülönbség), élete utolsó éveit pedig félig vakon, egy nála 58 évvel fiatalabb férfivel élte le, akivel állítólag nem volt közöttük intim kapcsolat, és akitől – mivel már nem látott elég jól a festéshez – már nyolcvanon jóval túl kerámiázni is megtanult... A képei nagyon szuggesztívek: a gigantikus virágok, az újmexikói sivatag, az erős színek, a nőiség sajátos, erős megfogalmazása... munkáiból kiállítás nyílt a Tate Modernben, ha arra jártok, ne szalasszátok el, mert ritka az ilyen alkalom! Botrányos időskori viszonyáról pedig (ami amúgy valószínűleg nem is viszony volt, csak egyfajta szoros társalkodónői kapcsolat egy fiatalemberrel) itt lehet olvasni.

Mentés

A Designers Guild márka kifutó termékei (köztük szőnyegek, párnák és igen: Christian Lacroix strandtörülközők) most 30-50% kedvezménnyel kaphatók a Hephaistosban – amíg a készlet tart! Hajrá!

Mentés

Cikó Tolna megyében van, egy kis, főleg svábok lakta falu. Ott éltünk kb. 4-5 éves koromig, azután költöztünk Bonyhádra, majd Tamásiba. Most családilag eltöltöttünk ott és a környéken 2 napot, nagyon jó volt, és micsoda helyek vannak! (a kezemen a tetoválás nem igazi.)

A grábóci templom pl. konkrétan az erdőben van, kicsit szürreális, mert amikor odasétáltunk, angolul beszélő szerb ortodox szerzetesek fogadtak bennünket. A templom sokáig be volt zárva (pl. apukám se járt bent soha, pedig kb. 10 évig járt a templom melletti házakhoz dolgozni), most felújították, és hát elképesztő. Egy ragyogó, agyondíszített, vibráló ékszerdoboz az erdőben. Nem nagyon fényképeztem, mert éppen befejeződött náluk egy temetés. A kis fehér házban (az előtérben) forrásvíz folyik a rézcsőből, friss, tiszta, hideg.

Ez a romtemplom Cikó mellett áll, valószínűleg a 12-13. századból származik, már a 19. században is romos állapotú volt, búcsújáró helynek használták, csodatévőnek hitték, Vörösmarty is írt róla. Ma már csak az oltárrész áll, nagyon szép. A téglákban  vésett nevek, régi típusú betűkkel, évszámokkal.

Mentés

Mentés

Mentés

A Design Hét miatt most megint többször jártam az Iparművészeti Múzeumban, az a hely egy csoda! most bejutottam pl. a kerámiaműhelyekhez, szóhoz se jutottam! Nem fotózhattam sokat, de majd egyszer...

Közben pedig a földszinten megnyílt a Bringológia kiállítás, design és biciklik témáját feszegető, sok programmal színesített, érdekes. Nekem nyilván az antik biciklik tetszettek legjobban, pl. ez az utolsó képen.

1. Nagyon olvasmányos, bár kicsit hosszú leírás a harmincas évekbeli életről Magyarországon.

2. Ha esetleg valaki még nem látta volna, Christo és Jean-Claude végre úgy is becsomagolt valamit, hogy a csomagoláson járni lehet, és ráadásul mindezt a vízen! Sőt, mi több: a Como-i tavon! Bravo!

3. Ha esetleg valaki New Yorkban jár, nézze meg feltétlenül a Moholy-Nagy kiállítást a Guggenheimben (mekkora szó már ez! szeptember 7-ig tart), és hozzon nekem egy katalógust:) vagy legalább egy szatyrot. Vagy bármit.

4. Weboldal art - csak tessék lefelé görgetni, csodaszép a Bottega Veneta parfümös oldala (hanggal!)

5. Extrém divatos lett Amerikában a decluttering, magyarul a selejtezés, megszabadulás mindattól (főként a lakásban, de pl. érzelmileg is), ami káros, nem hasznos, már nem kell, már nem használjuk, stb. A mozgalom ezzel a könyvvel lett mainstream (elképesztő mennyiséget adtak el belőle, ami különösen vicces annak fényében, hogy az emberek majd egyszer elolvassák, és a többi, egyszer olvasott könyvük tetejére teszik), és egész érdekes vadhajtásai vannak. A The Minimalists pl. nagyon stílusos, rádióadásuk is van már, ez a könyv pedig tényleg érdekes felvetésből indul ki, még akár lehet is benne valami.

6. Engem nagyon érdekel a fotó, mostanában például az, hogy mit tartunk annak, mitől fotóművészet egy alkotás, és mitől csak egy jól sikerült insta-poszt. New Yorkban újranyílt a fotómúzeum, és nagyon okosan arra helyezi a hangsúlyt, hogy mennyire megváltozott a fotó szerepe a digitális technológiáknak és persze az internetnek köszönhetően: ez az International Center of Photography (legközelebb ezt is megnézem, már nagyon hosszú a leendő második new york-i úttal kapcsolatos bakancslista... :D). Itt egy cikk a témában, akit érdekel! 

7. Régi ötlet, sokszor felmerült, most úgy látszik, hogy megvalósul: ez az olasz párocska megalkotta a fenntartható temetést. A Capsula Mundi lényege, hogy egy lebomló anyagokból készülő, hatalmas tojásba kerül az emberi test vagy annak hamvai, melyet egy facsemetével együtt ültetnek el. A fát aztán gondozhatják az ittmaradottak, stb., és a sok gubóból előbb-utóbb erdő lesz. Szép szerintem, és tekintve, hogy ma már több a városokban a hamvasztás, mint a hagyományos temetés, még az is lehet, hogy életképes lesz - nyilván az áraitól függ. A cikk olaszul van, de a képekből lejön a lényeg.

8. Nem tudom, most mi lesz az angolokkal, de úgy tűnik, nem lesz érdemes onnan bármit is rendelni... például ezt a cuki corgi-s ceruzát sem, a Buckingham Palota hivatalos shopjából (igen, mert van olyan). (A corgi a kedvenc kutyafajtám.)

9. Szép fotók, a művész: Marc Alcock.