Amikor Torontóban voltunk, egyszer egy taxis, aki rájött, hogy turisták vagyunk, elbüszkélkedett azzal, hogy bizony az ő városházájuk már több, mint száz éves. Mi a hátsó ülésen csak bután néztünk egymásra, és röhögcséltünk, hogy mi ebben a nagy szám, menjen csak végig a Nagykörúton, ott minden egyes épület öregebb ennél.
Hát így érezhetik magukat az olaszok, ha külföldre mennek.
Bolognában a második világháborús feliratok (rifugio = óvóhely, például) is disszonánsan hatnak. Túl modernek, oda nem illők. Mert a centro storico-ban minden, de tényleg minden, több száz éves (kedvencem a márvány kapucsengő, majd látni fogjátok).
Bolognában jártam már korábban, és akkor is nagyon tetszett. A kedvenc olasz városom, mert nem túl nagy, elképesztőek a színek, és mivel minden utcája árkádos (kb. 50 km árkád van a városban), az emberek sokat vannak az utcán, hiszen az időjárás nem kergeti be őket a bevásárlóközpontokba. Bologna ráadásul egyetemi város, sok a fiatal, érdekesek a boltok, nincs minden túlárazva (mondjuk csak a történelmi belvárosban jártam, a külvárosokban nem). Kedvesek az emberek, minden sarkon templom, freskó, csodás padlómozaikok, az olasz konyha pedig itt a legjobb, mert itt ér össze Dél és Észak (ezt nem én mondom, hanem tény). Ja és értem, amit mondanak, ellentétben a déli városokkal:)
Bolognába vonattal mentünk, miután Formia-ban kikötöttünk a komppal (az első képen). 6 óra az út gyorsvonattal, ami persze késett, így több, mint 8 órát utaztunk, de nem baj, mert egyrészt hozzá vagyunk ehhez szokva, másrészt elég szép tájakon haladt keresztül, és az útitársaink is nagyon szórakoztatóak voltak.
Bologna a legjobb, ráadásul nagyon olcsón odavisz a fapados, menjetek ti is!
