Ettől mindig sírok. "Il coraggio di vivere, quello é che ancora non c'é" - a bátorság az élethez, azt nem találom még, énekelte 1972-ben, a sikerei csúcsán Lucio Battisti, Olaszország akkori legeslegnagyobb sztárja. Néhány évvel később aztán úgy döntött, nincs több fellépés, mert a művésznek a művén keresztül kell kommunikálnia, és nem ripacskodni a tévében. Nem is adott több interjút, nem indult a dalfesztiválon, meg ilyesmi, csak lemezeket adott ki még sokáig. 1998-ban halt meg - a remeteségéhez kapcsolódó legenda része, hogy pontosan nem lehet tudni, milyen betegségben.
Ajánlom még tőle az Un'avventura, az Acqua Azzurra, és a Non é Francesca, c. számokat is.
