Ez a szám egy klasszikus - és nemcsak Celentano elképesztő mimikája miatt (zseniális színészi és előadóművészi képességeit itt és itt és itt lehet megcsodálni), hanem mert 4 perc 11 másodpercben összefoglalja Olaszország II. világháború utáni húsz évét: a fiatalok elvándorlását faluról városba, az erőteljes iparosítást, és az ezzel járó, keserédes érzelmeket. A videó mindezt igen egy picikét talán túl didaktikusan magyarázza el (kedvencem az a rész, ahol a fűben fekszik, majd panelépületeket látunk, itt ugyanis azt énekli: "ahol fű volt, most város van" :D), de ha valakit a teljes szöveg érdekel, itt elolvashatja angolul. Ahogy azt sejthettétek, maga Celentano is a Gluck utcában nőtt fel, a dalban említett "8 év" pedig az első lemezétől az eddig a számig eltelt idő. Ami viszont tényleg meglepő, hogy a szám már az első körben kiesett a versenyből az 1966-os Sanremoi Dalfesztiválon - bár ha belegondolunk, későbbi hatalmas sikerét valószínűleg tényleg nem Celentano énektudásának köszönheti, hanem annak, hogy sok-sok millió olasz lelkében pendíthette meg a nosztalgia húrjait.
Il Ragazzo della Via Gluck
2014.04.15. 15:40 | juc | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.