“Persze a napsütötte otthon, a puritán terek és bútorok, az ajtókon keresztül nyíló átlátások régebbi műalkotások emlékét is előhívhatja bennünk. Az enteriőr a 17. századi németalföldi festőművészet kedvelt műfaja volt, melyben a polgári otthon áll a középpontban. Nem annyira az ismert Vermeer-képekre gondolok, mint inkább Emanuel de Witte, Pieter de Hooch vagy Nicolaes Maes festményeire, ahol a helyiséget mindig ortogonálisan látjuk, az erős fény mindig valamelyik oldalról érkezik, és hátrafelé ajtó, vagy ajtók sora nyitja meg a mélységet. Ezeken a képeken főként háziasszonyokat látunk, hol cselédekkel, hol gyermekekkel, néha egyedül, és nagyon ritkán betérő idegenekkel. (…) Hogyan kapcsolódik mindez a modern enteriőr fényképéhez? Közös a 17. századi holland és a modern enteriőrökre egyaránt jellemző tiszta, puritán világ, a csaknem teljesen absztrakt, üres tér. A fény szerepe, továbbá az átlátás, a tér rétegezettsége. A modern építészet sok alapvető értéke rímel a németalföldi polgárok által is vallott, a protestáns etika által szentesített értékekre.”
Ferkai András: Molnár Farkas, Terc Kiadó, 2011
(A felső képen de Hooch egy festménye, az alsó fotón kis képzavarral egy Kozma Lajos villa belső tere látható. Molnár Farkas ideillő, és a fenti szövegben is tárgyalt saját lakásáról a Delej - ma Mihály - utcai házban a neten nem találtam fotót, de a fenti mondanivalót az alábbi kép is alátámasztja. Amúgy Seidner Zoltán képe, aki a korszak legfontosabb építészeti fotósa volt. kép innen.)
