A művészetben az az egyik legjobb, hogy ugyanaz az alkotás (persze csak ha elég jó), képes teljesen más jelentésrétegét feltárni a nézőnek, ha az egy másik időpontban vagy lelkiállapotban nézi. Nagyon szeretem a németalföldi festészetet, de Hooch munkásságát eddig mégsem tartottam nagyra. Egészen véletlenül csodálkoztam most rá arra is, hogy egyes korai képei (pl. az Éléskamra, lent, illetve nagyban itt) tulajdonképpen a geometrikus absztrakció, illetve maga Mondrian munkásságának előfutáraiként is értelmezhetők (vagy talán Mondrian Hoochtól merített ihletet?): hiszen amit látunk, nem más, mint egy nagy négyzetben kis négyzet, abban még kisebb négyzetek, egészen a hátsó ablakig, mindezeket pedig éles vonalak és színváltások határolják el egymástól. Ezek a hollandok!...
