Nem szoktam jótékonykodni, mert ugyan híresen naiv vagyok, nem nagyon hiszek az alapítványokban (nem volt ez persze mindig így: kiskoromban aprópénzt postáztam az SOS gyermekfalunak, borítékban, bizony...) Ki tudja, hogy az a pénz tényleg oda jut-e, és tényleg eljut-e, és annyi jut-e el, na szóval inkább a közvetlen segítésben hiszek. Egy darabig a Cipősdoboz akciót támogattam, de két éve a Villa Bagatelle alapítójának, Wirtz Ágnesnek a kezdeményezését választom karácsonykor, mert ennek az a lényege, hogy pontosan tudod, hogy kinek adsz, mit adsz, és azt is, hogy örül-e majd neki. A projekt úgy zajlik, hogy bemész a Villa Bagatelle-be (illetve idén már a Bagatellini-be is), leakasztasz egy mézeskalács szívet a fáról, és hazaviszed. Minden szíven egy állami gondozott gyermek neve, kora és kívánsága áll. Te megveszed-beszerzed az ajándékot, visszaviszed a Villába vagy a Bagatellinibe, és az ottani munkatársak - Ágnes hiperaktív közreműködésével, a Meseterápia Központon és a Csemete Alapítványon keresztül - eljuttatják a címzettnek.
Mondhatjátok, hogy jó PR-húzás, de az a helyzet, hogy ha ismernétek Ágnest, tudnátok, hogy nem az - zárójelben pl. csak annyit, hogy az el nem fogyott szívecskék "gazdáinak" tavaly személyesen megvette az összes ajándékot, hogy egy gyerek se maradjon meglepetés nélkül....
Hogy Ágnes ne járjon idén is így:), ugorjatok be a Villa Bagatelle-be vagy a Bagatellini-be, és vigyetek el egy szívecskét (ami egyébként is gyönyörű), szívtől szívnek, szívesen! Köszi!
