Ez az új kedvencem, egyszerűen nem tudok szabadulni az ízétől. A modicai csokoládé ugyanis egész másképp készül, mint a többi, amit már megszoktunk. Ősi azték recept szerint, az akkoriban spanyol fennhatóság alá tartozó, szicíliai Modica-ban kezdtek így csokoládét készíteni századokkal ezelőtt, akkoriban persze még nem táblás, hanem ivócsokoládé változatban. A lényege az, hogy a kakaóbabot megtisztítják, majd megőrlik, és bármiféle hőkezelés vagy kakaóvajjal való dúsítás nélkül, a szokásos temperálást kihagyva, egyszerűen nádcukorral dúsítják, ezután valamilyen erős fűszert adnak hozzá, és kész is. A táblás változatot kóstoltam a Delizia Gourmet & More-ban, chilis ízben – az állaga egész más, mint más táblás csokiké, mert a modicai nem olvad, hanem csak korcog az ember foga alatt, a cukorral együtt. Az íze összehasonlíthatatlanul nyersebb, erősebb, karakteresebb, mint akár a legmagasabb kakaótartalmú késztermékeké, a csili pedig nem ettől külön, hanem ezzel együtt jelenik meg az ízében (nem tudom, ez érthető-e... én úgy vettem észre, hogy a csili íze sokszor önálló életet él az ételekben, na hát itt nem!). Olyasmi ízű az egész, mintha nyers kakaóbabot ennénk, csak épp annál sokkal kevésbé fanyar, és nem, az első benyomás csal: a fehér bevonat nem avasság, hanem a különleges készítési móddal együtt járó vizuális sajátosság! Ha arra jártok, vegyetek belőle (a fotó is az övék, az én képeim nem lettek jók)!
(ugyanitt Csokiblog bérbeadó!)