Idén százéves a Vas utcai iskola, Lajta Béla eme remekműve. Több okból is különleges: egyrészt gyakorlatilag érintetlenül, eredeti állapotában maradt meg – annak ellenére, hogy lezajlott időközben több háború, és hogy magát az épületet egy időben hadikórházként hasznosították, valamint hogy sok-sok gyerek koptatta a padjait ez idő alatt. A másik ok, amiért érdeklődésre tarthat számot, az a benne található tárgyak művészi kidolgozása, mely mind Lajtának köszönhető: ő tervezte az összes csempét, falfestményt, teret, intarziát, lámpatestet és ólomüveget. Csodával határos módon ezek szinte mind érintetlen állapotban megbámulhatók, mégpedig ma és holnap bárki által, ugyanis az iskola a Budapest 100 programsorozat keretében megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Van százéves tanóra is annak, akit érdekel, milyen volt anno egy kémia feleltetés (engem nem), a többieket pedig az iskola diákjai és tanárai vezetik körbe, olyan érdekességekbe is beavatva a látogatókat, mint hogy itt létesült Magyarországon először kosárlabdapálya, vagy hogy milyen hűtés-fűtés rendszerrel működött régen a könyvtár üvegmennyezete (régi fotók és rajzok egyébként itt találhatók).
Az iskola felújítását a közelmúltban halasztották el, sajnos. Ráférne egy kis facelift, de még így is fantasztikus élmény besétálni a ma is az eredeti bútorokkal berendezett igazgatói szobába, megnézni a sok évtizedes szertárkellékeket, utazni a csodaszép szőttessel kárpitozott liftben. Aki ráér holnap 10 és 15 óra között, az örök emlékkel gazdagodhat, ha lenyomja a masszív fémajtó kilincsét a Vas utca 9-11-ben!
