A művészet egy olyan nyelv, mely a művész mondanivalóját fordítja le a nézők/olvasók/hallgatók által is érthető formára – így kommunikálhat egymással az alkotó és a befogadó. Előfordul azonban, hogy a műalkotás nemcsak közvetít, hanem maga is interakcióba lép – például az őt befogadó hellyel. Magyarul: léteznek a művészetnek olyan (általam nagyon szeretett) formái, melyek csak ott, csak úgy, és csak az arra járók számára készültek. Nem szállíthatók, nem reprodukálhatók, csak egy bizonyos kontextusban értelmezhetők. Ilyen a land art és a street art, melyek bizonyos ágai nem helyspecifikusak (pl. egy graffiti bármely falon mutathat ugyanolyan jól), de a legizgalmasabbak bizony a hely szellemét ragadják meg és öntik műalkotás formájába.

Pontosan erről (és még sok minden másról) szól az Urban Interventions, amely kettő hónapi vándorlás (ebből másfél hónap vámraktár...) után sok másik könyvkinccsel együtt, végre megérkezett a szülinapi csomagomban. Csodálatos könyv, mely öt fő fejezetre osztja a helyspecifikus alkotásokat, típusuk szerint. Így egyaránt szerepel benne olyan művész, aki időnként sajátos, negatív graffitiket készít (magasnyomású vízsugárral rajzolja-takarítja be/le a koszos falakat), máskor pedig a francia rendőrség rendszámjait cseréli át a saját nevét hirdetőkre, és olyan, aki arany spray-jel fújja be a szemeteskukákat. Egyesek mini üzeneteket hagynak az arra járóknak a falak repedéseiben, mások legókockákkal töltik ki azokat, megint mások privát terekké varázsolják a publikusakat, hintákat akasztanak a buszmegállókba, vagy épp az utca népét használják arra, hogy egy üzenetet közvetítsenek (pl. flashmob formájában).

Az Urban Interventions nagyon sok gondolatot indít el arról, mi is valójában a tér, ami körülvesz bennünket, hogyan hat ránk, mi hogyan hatunk és hathatunk rá (pl. gerillakertészet formájában), hogyan bánunk vele, mennyi is van belőle, és így tovább. Kötelező olvasmány.