Én egy pop csaj vagyok, bevállalom. Nem vagyok túl vájtfülű, a jazzt csak mostanában kezdem megszeretni, a komolyzene gyakran untat, felhangosítom, ha Backstreet Boys megy a rádióban, a huszadik század legjobb számának a Billie Jean-t tartom, az első LP amit megvettem, Rick Astley volt, és így tovább. Ez van. Nemrég valaki azt mondta, hogy nem kell ezt szégyellni:))), úgyhogy gondoltam, hátha ti is kíváncsiak vagytok arra, amit szeretek... íme az öt kedvenc.
5. George Michael: Older. A kilencvenes évek legjobb lemeze, ezen belül is főleg a Spinning The Wheel.
4. Madonna: Madonna / Like a Prayer / Ray of Light / Confessions on a Dancefloor. Nagy Madonnás voltam, kereszteket is hordtam a fülemben. Mára ebből az őrületből csak ez a négy lemez maradt, amiket rendszeresen meghallgatok. A Confessions-re lehet a legjobban dolgozni például.
3. Coldplay: X&Y. Sose felejtem el, amikor az első Coldplay-klippet láttam, ez volt a Trouble. Az a lemez még elég depresszív volt, és a következő is - a legutolsó pedig túl zavaros. Az X&Y az arany középút, és egyébként egy elég eseménydús korszak is volt az életemben, a legjobb szám róla pedig a Hardest Part.
2. Kispál és a Borz: Naphoz Holddal / Föld Kaland Ilyesmi. Még az előző évezredben, amikor Pécsre jártam gimnáziumba, akkor bukkant fel a semmiből ez a helyi kis zenekar. Emlékszem, a helyi ifjúsági házban kábé huszan voltunk a koncertjükön. Mindig visszavisz oda, az összes tizenöt éves lelkiállapothoz. A top: Szőkített nő.
1. abszolút nr 1: Simon & Garfunkel: The Concert In Central Park (a két kedvenc: April Come She Will, főleg mostanában, és a The Boxer). Még a szüleim kazettái között fedeztem fel, kb tízéves korom óta hallgatom. Ha van olyan zene, amire azt mondod, az énedhez tartozik, akkor az nekem ez. Mint a baba, amivel alszom (hát igen, most már ezt is tudjátok:D – coming out: Csicsijának hívják, 32 éves). Ez a lemez hetente legalább egyszer műsoron van, és ha kimarad, hiányzik.
Futottak még: Dido (főleg a Sand in My Shoes), Led Zeppelin (Whola Lotta Love), R.E.M.: Out of Time (nyilván élen a Losing my Religion-nel) és Donald Fagen (Rikki Dont Lose that Number).
Hát ezek. Ne is próbáljatok benne következetességet keresni.
