A következő könyvünk Németország gasztronómiáját mutatja majd be, Tamás szemével. A projektet támogatja a Német Turisztikai Hivatal, akik el is utaztatnak bennünket néhány helyre. Így kerültünk Münchenbe és Regensburgba, ahol a helyi gasztronómiai hagyományokat és különlegességeket tanulmányoztuk - a fiúk pl olyan alaposan áttanulmányozták a szálloda sörautomatájának választékát, hogy ki is fogyasztották, de ittak helyben főzött barna sört és mandulaízű snapszot is, persze mindvégig csak mértékkel, hiszen ott volt az osztályfőnök (=én).
Münchenben még sosem voltam, úgyhogy nagyon örültem, hogy oda megyünk. Sajnos nem volt sok időnk ott, és az a kevéske sem volt szerencsés: erős szél, extra hideg, csöpögő eső (ne aggódjatok, a frizurám tökéletes maradt). A második nehezítő tényező a csütörtökre eső ünnepnap volt (=minden zárva), a harmadik pedig az, hogy a második tényező örömére Münchenben ökomenikus találkozót szerveztek. Ez mintegy 100 000 hívő Münchenbe történő utazásával járt (=tömegjelenetek a reggelinél, dalra fakadó csoportok a túlzsúfolt metrón, stb.). És persze dolgozni is kellett, úgyhogy a bajor fővárosból gyakorlatilag néhány éttermet és bevásárlóutcát láttunk csak.
Mindezt leszámítva München nekem tetszik. Jó gazdag város, és ennek nem elsősorban azért örülök, mert szeretek Gucci-kirakatok előtt ácsorogni (ezt itthon is megtehetem), vagy Porschék és szuperszonikus BMW-k előtt átmenni a zebrán, hanem azért, mert ez sok egyéb tényezőre is kihat. Van például kortárs építészet (pl egy eldugott Herzog & de Meuron udvar-komplexum, a Fünf Höfe bevásárlóközpont), vannak érdekes üzletek, grafikára, építészetre és hasonlókra specializálódott könyvesbolt, vannak jó múzeumok (sajnos egyikbe sem jutottunk el, de majd legközelebb). Vannak kerékpárutak és kerékpárok - lakat nélkül a falnak támasztva. Van elképesztő tisztaság és rend - virágágyások teli virággal. Nem láttam egyetlen koldust, kéregetőt vagy gyanús arcot sem (a vendéglátóiparban amúgy sok a magyar, ebből is látszik, milyen dolgos népség vagyunk), és bunkó is csak egy nyakkendőbolt eladója volt, amikor le akartam fényképezni. A bajor konyha jó nehéz, kolbász, káposzta, sör, disznóhús, tehát nem lett a kedvencem, de persze mindig degeszre ettük magunkat (=holnaptól diéta). Szóval Münchenbe még visszatérek, remélem, több celsius fok lesz és kevesebb ökumenikus.