Bereznayéknál jártunk, ahol, mint mindig, most is dagadtra zabáltuk magunkat. a menü: libanyak-leves, tempurás fekete tőkehal szójás szósszal, borjúkaraj sült libamájjal, zelleres krumplipürével és Calvadosos almaszósszal (ez az egyik legfinomabb étel volt, amit valaha ettem...), sütik, és végül sajtok. nagyon trendinek hangzik, de igazából mind nagyon egyszerű, és kevés alapanyagból készül. és nagyon, nagyon, nagyon finom volt. és az este is nagyon, nagyon, nagyon jó volt, mint mindig. Tamás azt mondta, hogy az ilyen alkalmakért él az ember, és hát igaza van. (nem, ők asszem nem olvassák a blogomat.)
mmmmmm.
