Tegnap leégett az UVATERV egyik helyisége, benne a teljes archívummal. Többen úgy érezzük, mintha közeli szerettünk halt volna meg. Az UVATERV (Út- és Vasúttervező Zrt.) tárolta ugyanis mindazt a fotó- és szövegdokumentációt, ami az elmúlt közel hatvan év budapesti építkezéseit, felújításait tartalmazta. Most csak reménykedni tudunk, hogy a Fortepannak idejében sikerült az anyag egy jó részét digitalizálnia, és/vagy (reméljük: ÉS), a legtöbb dokumentum megmenekült - sajnos a Fortepan bejegyzése nem erre utal.
Tudom, hogy az elmúlt 50-60 év építészetéről az emberek többsége nincs nagy véleménnyel. Szerintem viszont ebben az időszakban is épültek figyelemreméltó dolgok (én imádom pl. a BKK forgalomirányító központját, a szállodasort, vagy mást ne mondjunk, a 2-es és 3-as metróvonalunk, velük az aluljárók, ebben az időszakban épültek ki). És egyébként is: ötven év építészettörténete lett most egyszercsak kiradírozva. Hogy vannak-e másolatok, egyelőre nem tudja senki. Hogy ez hogyan történhetett meg, azt sem – és most már mindegy is. Ez az, amire azt mondják: pótolhatatlan állomány. Túlzások nélkül. :(
Digitalizáljátok, sokszorozzátok, tegyétek közkinccsé tényleg, amit csak lehet. És fordítva: nyomtassátok ki, ami valóban fontos! Bármikor jöhet egy vírus, vagy bármi, és hopp, a memóriakártya, külső winchester – és vele az elmúlt tíz év összes emléke – a múlté. Ezt nem én mondom, hanem az internet atyja maga.
