:::Juci világa:::

Minden temető tele van rejtélyekkel - kik voltak ezek az emberek? hogyan haltak meg? ki gondozza a sírjukat? Néhány sírkertben aztán még több a titok: itt például a kriptasor mögé rejtett, megközelíthetetlen, több száz éves emléktáblák. Miért építették eléjük a kriptákat? Miért nem lehet sehonnan bemenni hozzájuk? Ha nem akarták, hogy bárki lássa őket, akkor miért nem tüntették őket egyszerűen el a pincében?... És a kripták, mert persze minden nyitott ajtón benéztem: némelyikben hatalmas csokor friss liliom, szőnyeg, bekeretezett képek - mint egy sor hűvös kis szoba, mintha bármelyik percben előléphetne, aki ott lakik... Mindezen kívül pedig fehér táblákon gyönyörű betűk, színes művirágok, szikrázó kék ég, pálmafák, kicsit, mint a mexikói sztereotípiák. Meseszép.

Az Aperol mögött a naplemente látható - a teraszunkról, bibibíí!

Porto Azzurro egy yachtkikötő, tehát jóval módosabb, mint Capoliveri. Szépen felújított a főtér, szépek a házak, lehet mindent kapni, amire az embernek itt szüksége lehet, mégis emberléptékű és nagyon szép. A szieszta 3-6 órán keresztül tart, több üzlet nem két, hanem mindjárt három részletben tart nyitva - hogy a tulajdonos haza tudjon ugrani ebédelni és vacsorázni is.

Mindazoknak, akik már nagyon unják Elbát, tessék egy kis hőség-random (egyébként ne örüljenek, messze nincs még vége). Az első képen a Bank Center tükröződik a szomszéd épület falán - csodálatos, nem? Ezenkívül szikrázó Duna, bandázó antikmacik a Falk Miksa utcában, aszfaltgeometria 40 fokban, Szabadság téri platánsor, egy igazi 20th century boy szupermenő rádióval, Kőleves kert, a Kígyó Éve a karomon, és Juci fehérben és Tom Dixon lámpában. I love augusztus!

Hát motorcsónakozni elég menő tényleg, különösen, hogy olyan helyekre lehet eljutni vele, ahol sokkal kevesebben vannak, mint a sziget többi részén. Például a régi bányákhoz!

A szállásunkhoz legközelebbi városka Capoliveri volt, mely hiszitek vagy sem: bányászváros. A sziget déli részén ugyanis állítólag már az etruszkok is bányászták a különböző fémeket, itt dolgoztak ennek a hegyre kapaszkodó falunak a lakói. Capoliveri egyáltalán nem gazdag, de érdekes módon van egy Michelin-guide ban említett étterme (a neten persze nincs fent), és gyönyörű kilátása a tenger felé. A szieszta kőbe vésett, 12 és 16 óra között nincs ember az utcán, nincs nyitva tartó étterem, szupermarket, butik, csak néhány kávézó a főtéren. Festői részletek viszont vannak: egész Capoliveri olyan, mint amilyennek az igazi délolasz városokat képzeli az ember.

Az Elbai Méhecskéhez címzett szálloda, mint utóbb megtudtuk, az első hotel volt a szigeten - és azt hiszem, ezzel mindent elárultam a nyílászárói és szerelvényei állapotáról (ha pedig még azt is hozzáteszem, hogy a szálloda működési engedélyét 1979-ben adták ki, és azóta felújítás sem történt, akkor el tudjátok képzelni, mennyire volt klimatizált és csendes). Mindenesetre tiszta volt és jó helyen, ez a lényeg, emelett tagadhatatlanul volt egy bűbájos hangulata.