A szállásunkhoz legközelebbi városka Capoliveri volt, mely hiszitek vagy sem: bányászváros. A sziget déli részén ugyanis állítólag már az etruszkok is bányászták a különböző fémeket, itt dolgoztak ennek a hegyre kapaszkodó falunak a lakói. Capoliveri egyáltalán nem gazdag, de érdekes módon van egy Michelin-guide ban említett étterme (a neten persze nincs fent), és gyönyörű kilátása a tenger felé. A szieszta kőbe vésett, 12 és 16 óra között nincs ember az utcán, nincs nyitva tartó étterem, szupermarket, butik, csak néhány kávézó a főtéren. Festői részletek viszont vannak: egész Capoliveri olyan, mint amilyennek az igazi délolasz városokat képzeli az ember.
