:::Juci világa:::

Az úgy volt, hogy valamikor még 2006-ban Zsófika egyszer elkottyintotta, hogy ő még bizony sose ült a hullámvasúton. Nosza, több se kellett nekünk, és röpke hét évvel később, a Vidám Park bezárásától fenyegetve, már meg is szerveztük neki a születésnapi meglepetés-rémüldözést. A hullámvasutazásról érthető módon nincsenek fotóim (bezzeg Szonikának, aki óriási lélekjelenléttel szorongatta a telefonját, miközben mi felváltva visítottunk és nevettünk, mindkettőt könnyezve). Felejthetetlen élmény volt, főleg miután megspékeltük egy kis szellemvasutazással és egy körrel a műemlék körhintán - amire én nem ültem fel, mivel kora ellenére kifejezetten gyorsan forog körbe-körbe, és úgy ítéltem meg, hogy ezt a hullám- és a szintén elég kanyargós szellemvasút után már nem biztos, hogy szeretném (ennek köszönhetően viszont remek fotókat tudtam készíteni négy darab, 35-40 év közötti felnőttről, hogy mit művelnek a lovacskákon, de ez nem publikus).

A Vidám Park már egész más, mint amilyennek az emlékeimben élt - a retró hangulat még megvan, de persze minden rohad szét, és sajnos a régi gépek nagy részére 8 után már nem engedtek fel minket (így az óriáskerékre sem). Nyolc után pedig  szabadtéri diszkóvá alakul a Park, ahol a villogó fények, ötféle irányba mozgó, rángó, csattogó ketyerék és a dübörgő technozene miatt egyszercsak nagyon öregnek éreztük magunkat - úgyhogy inkább el is mentünk koccintani a nagy ijedtségre.

Már Pisában is sok volt a turista, de Sienában gyakorlatilag mással sem találkoztunk - szerintem még a kevés, vasárnap is nyitva tartó üzletben is külföldiek dolgoznak. A város maga viszont lenyűgöző, nemcsak a legyező alakú, lejtős tér, ahol minden étterem napernyője egyszínű (sehol egy sör- vagy üdítőmárka...), nemcsak a részletgazdag és óriási dóm, hanem a kis utcák, a feliratok, a kopogtatók, a zászlótartók, a magas falak, a városukra büszke helyiek lobogói, a kerület színében pompázó utcai lámpák - az egész, egyébként kifejezetten nagy belváros, a 850 éves kúttal, a vörös téglákkal, csodálatos, meseszép, akármikor visszamennék.

A szomszéd házban minden évben születik jó pár kismacska - idén úgy tűnik, csak a feketék maradtak meg. Most öten vannak (tessék megkeresni őket, mind szerepelnek a képeken), ide-oda bandáznak az egyébként csodás geometrikus háttéren. Az már csak a ráadás, hogy az előtérben látható kis tetőn egy galamb figyel - mit figyel, csendben kussol, nehogy észrevegyék:)

A csodák tere, valóban - csak sajnos élvezhetetlen a turisták tömege miatt. A közel ezer éves tér szélén végig bóvliárus bódék húzódnak, a 800 éves (!!!) tornyot nem lehet egészében megcsodálni, mert mindig, minden szögből éppen "támasztják" a fotók kedvéért. Nagy kár, mert a keresztelőkápolna, a katedrális, és maga a torony is gyönyörűszép, részletgazdag, bámulatos, vakítóan hófehér. Ez a tér valóban egy szent hely, ahol még csodák is történhetnének, ha nem lenne minden lépésnél egy visongó japán, egy hangos amerikai vagy egy fanyalgó francia.

Tényleg a torony a legszebb az egészben, és akkor is a legszebb lenne, ha nem dőlne. A dőlése viszont még különlegesebbé teszi, pláne, hogy tényleg NAGYON ferde (a tövében ácsorgó turistás képen látszik a legjobban). Én fel nem mennék a tetejére, semmi pénzért.

Pisa nem túl nagy város, és igazán csak a főutcája és annak környéke érdekes - az viszont nagyon! Csak kapkodtam a fejem, annyi szép felirat, kopogtató, ablak, műemlék, szobor, falfülke, templom, oltár... és sajnos graffiti, tag, kosz és elképesztő mennyiségű afrikai és ázsiai mozgóárus, ferdetorony-szuvenír és turista.

Az Elba keleti csücskében lévő Rio Marinában, annak ellenére, hogy ide is jönnek kompok a szárazföldről, nincs turizmus. Az egyetlen strand annyira pici (gyakorlatilag az egész látszik a torony tövében) és annyira kicsi a város is, hogy az idetévedő turistát szabályosan megbámulják - pláne, ha olyan otromba, hogy szieszta idején jön. Ennek ellenére (vagy épp ezért) itt találkoztunk a legkedvesebb emberekkel - és a legszebb tipókkal. Az egész olaszországi nyaralás egyik kedvenc képe számomra az Eolo Sozzi csengő. Annyira olasz, annyira szép, hibátlan.