Ezek a Designers Guild - Christian Lacroix kollekciók mindig úgy betalálnak nekem... nyarat akarok, azonnal. Színeket, mintákat, pálmafákat, érett gyümölcsöket! (A Nouveaux Mondes lakástextil- és tapétakollekció már rendelhető a Hephaistosban, ráadásul a kollekcióhoz készültek fantasztikus fürdőlepedők és párnák is, ezek már fizikai valójukban is megcsodálhatók az üzletben!)
1. Bár magát a művet még nem láttam, a cikk alapján azt gondolom, hogy minden szülőnek el kellene olvasnia ezt a könyvet. Nem azért, hogy tudja, hogyan kell művészt nevelni, hanem hogy tudja, hogyan bátorítsa és segítse a gyerekét, bármi is az, amit a gyerek csinálni akar.
2. A trendek halottak. Olvasnivaló erről itt és itt.
3. Where I See Fashion - tudjátok, hogy szeretem a dolgokat, amelyek hasonlítanak egymásra (örök kedvenc ugye Fabio Novembre blogja, friss felfedezés ez a David Lynch frizurára vs. képzőművészet sorozat), akár véletlen a hasonlóság, akár szándékolt... előbbi kategóriában fantasztikus ez a blog, amelyben szemmel láthatólag rengeteg munka rejlik.
4. That's Me In The Picture - a Guardian zseniális blogján híres fotók szereplői mesélnek a kép elkészültének körülményeiről.
5. Franco Fontana fotói. Főleg a bolognai úttest.
6. Pénteken újra Creative Mornings, ezúttal a csúnyaság a téma és Szombat Éva ad elő, aki anno az Ív & Candie egyik tagjaként vált ismertté. Nekem az ő munkái kicsit túl erősek, túl provokatívak, de a csúnyaság esztétikuma nagyon érdekel, meghatározó könyvélményem például Eco műve a témáról, szóval még az is lehet, hogy én is elmegyek.
7. Jövő héten pedig újra Caracalla Design Days - érdekesnek és színvonalasnak ígérkezik, és ezt nemcsak azért mondom, mert a Hansgrohe formatervezési pályázat zsűrijében részt vettem. Teljes program itt, főleg fürdőszoba-rajongóknak!
Valahogy továbbra sem találom meg Bécs lelkét, az építészete unalmas, az üzletek és belső terek közhelyesek, a Velazquez kiállítást említésre sem tartom méltónak (és nem azért, mert az egy teremre jutó nyugdíjas csoportok száma kedd délelőtt is messze az elviselhető fölött volt), a szállodánkért sem voltam oda... viszont fantasztikus a Belváros tipográfiája és a portálépítészete, nagyon jókat ettünk, a Walther König könyvesbolt pedig még mindig csodálatos!
Ma 70 éve ért véget a II. világháború egyik legbrutálisabb csatája, Budapest ostroma. Kb. 32.000 védő, 75.000 civil, és a budapesti épületek negyede pusztult el a 102 napos ostrom alatt. Ezen a szép napsütéses pénteken gondoljatok erre is, ha elsétáltok egy régi ház előtt.
1. Mindig tervezem, hogy megörökítem ezt a boltot, aztán valahogy soha nem jön össze. Valójában, és nagyon őszintén, valószínűleg azért, mert a bolt nem szép. Persze szépek a csempék, és izgalmas kontrasztot alkotnak a nyers húsokkal, de a kólahűtők tönkrevágják ezt a festői diszharmóniát, és az egész kipukkan. Szóval inkább nézzétek meg itt a Zsolnay-csempés hentesüzletet, én lehet hogy nem fogom lefotózni, pedig tényleg közel lakom hozzá:)
2. A Twitterhez képest a Feedly által okozott frusztráció SEMMI. Nagyon igyekszem nem rászokni (mármint a Twitterre), mert végeérhetetlen hírfolyam, és úgy tűnik, nagyon jó dolgokat követek, mert konkrétan órákra leköt. Veszélyes.
3. Csináltam egy új boardot, ha valakit érdekelnek az idei trendszínek (szerintem).
4. Ahogy lassan kihal a film (igen, a mozizás néhány évtized múlva pont olyan klasszikus műfaj lesz, mint ma a színház vagy az opera, mert mindent felülír majd a TV – tessék megnézni, hogy a legnagyobb sztárok ma inkább tv-sorozatot forgatnak, mint filmeket + ne feledkezzünk meg az internetes filmletöltésről), szóval ahogy kihal a film, egyre fontosabbá válik, hogy minél többen nézzenek meg egy-egy alkotást fizetős jeggyel, a moziban. Ezért egyre fontosabb a marketing. Erre jó példa Christian Grey lakása, ami a film bemutatója idején már szinte egészében bejárható – virtuálisan persze – , Valentin-napon (ó, hát mikor máskor?) pedig kinyílik a hálószobája ajtaja is. (Ha nem lettem volna elég ironikus, akkor nevén nevezem: nem szeretem a Valentin-napot, ezenkívül nem olvastam, de nem is érdekel A szürke ötven árnyalata. Mondjuk ha romantikus film, akkor azért van pár kedvenc, nyálas-lányos hülyeség: The Holiday, Notting Hill, Amelie, de szerencsére ezeket úgyis gyakran adják a tévében – például Valentin-napon.)
5. Aktuális inspiráció: Amerika egy másik, korai, nyers, valódi arcát dokumentáló fotósok, Walker Evans és Robert Frank. Ide tartozik, hogy miután egy Céline-reklámnak köszönhetően (a Céline az egyik kedvenc divatmárkám, azon kevesek egyike, amelyekben felfedezek némi intellektuális tartalmat) tudomást szereztem Joan Didion létezéséről (tudom, biztos ciki, hogy nem ismertem korábban), azonnal megrendeltem a tőle kapható egyetlen könyvet az antikvarium.hu-n. Az Egyesült Államok ezek szerint nagyon régóta rohad, mállik szét belülről – legalábbis a művészek így látták már a 20. század első és második felében is. Az Imádságoskönyv nagyon nem könnyű olvasmány, akit érdekel, az szerintem előbb olvassa el Joyce Carol Oates 1977-es kritikáját róla.
6. Budapest és a rakpartok: jó-e nekünk, hogy autópályaként szelik át a Belvárost? vissza lehet-e adni teljes egészében őket a gyalogosforgalomnak? – örök, állandóan visszatérő vitája ez a pestieknek. Most készült egy szép, látványos és könnyen érthető anyag a témában, itt lehet megnézni.
Ilse Crawford-ról volt már szó – most csak azt a tulajdonságát emelném ki, hogy milyen teljeskörűen, mind az öt érzékszervet illetve az érzelmeket is bekalkulálva tervez. A terei otthonosak, kellemesek, nyugodtak, ebben a rövid videóban pedig a számára jó designról beszél.
