:::Juci világa:::

Tudom, hogy már volt, de szeretem ezt az íves fa falat.

Elkerül mostanában a múzsa - talán azért, mert az utóbbi két-három hét felét betegen töltöttem. De idén először, tegnap, már ettem pirítóson kívül mást is, úgyhogy most már talán megmaradok:)

Fekete parketta + sok fény + kazettás ajtók + vintage + sok könyv egy külön kis szobában = egy álom. Imádom, nagyon (a kép ebből a könyvből való).

Rick Owens úgy néz ki, mint Iggy Pop, és a Gareth Pugh-éhoz hasonlóan merész szabásvonalakra építő, dark+goth+punk vonalat visz, csak ad hozzá még egy kis lázadó rocker-hangulatot is. A férfi-magassarkúit ki nem állhatom, de képzeletbeli divat-wishlistem legeslegelső helyén abszolút az ő bőrdzsekijei állnak. És elfogadnám ezt a széket is, simán (tudjátok: trófeák!). Weboldal, kollekciók itt.

Mincike jól megnőtt a nyár óta, és igen változatos pózokban tudja produkálni azt, amihez legjobban ért: az alvást. (A szürke cica sajnos eltűnt, ezért maradt végül a csíkoskán a Mincike név.)

Olyan csodálatos, amikor értelmes emberek gondolkodnak, nem? Úgy értem, hogy jó ötleteik vannak, kreatívak, jól használják a rendelkezésükre álló értékeket, és olyan dolgokat hoznak létre belőlük, melyek más embereknek örömet szereznek (és amivel persze pénzt is keresnek, nyilván). Mint például a Guggenheim múzeum és/vagy a Fine Paints of Europe munkatársai. Olyan falfesték-kollekciót dobtak ugyanis piacra, amely a Guggenheimben az elmúlt évtizedekben előszeretettel használt háttérszínekből áll. Hogy ez miért jó? Hát mert nem mindegy, hogy milyen színű a fal, amire egy műalkotást akasztunk. Mert egy jó háttérszín kiemelheti, felerősítheti, megsokszorozhatja egy festmény vagy fotó hatását (egy számomra kedves példa itt:), a piros asztal fölött). Mert a rossz árnyalat a műtárgyat is elronthatja és ezzel egy egész életmű vagy korszak értéke kérdőjeleződhet meg. Mert egy jó szín az egész napot feldobhatja és átértelmezheti. A Gallery Colors azoknak készült, akik ezt tudják, és akik szívesen fogadnak el tanácsot azoktól, akik valószínűleg tényleg jól értenek a színekhez. Az 50 árnyalatot tartalmazó kollekciót itt lehet megtekinteni, itt pedig lehet vágyakozni a Guggenheim után (én is azt teszem).