Ez is a kilátásunk a teraszról. A szirt mögött egy második világháborús hajó van valahol mélyen, búvárok látogatják, hihetetlen belegondolni, hogy hányan lelték itt halálukat (több tucat fő volt a legénység, egy vihar miatt süllyedtek el). A szirt tetején egy várrom van, nem tudom, mennyire kivehető, gondolom, ott is történt ez meg az (kb. 500 éves). A jobb oldalon a strandunk, ami egyébként valamilyen bánya volt a 20. században. Ennyi történelem egyetlen képen! I love Italy!
Campari:)
Ezen az alagúton át lehet bejutni a városba. Itt lámpa szabályozza a forgalmat, talán érthető, hogy miért:)
Ez a Chiaia di Luna strand, nagyon szép, csak sajnos nem látogatható, mert ahogy erodálódik, nagy szikladarabok hullanak le a falról (és meg is öltek egy turistát néhány éve).
Ez a kikötő egy része, a félkör alakú várossal (igen, kb. ennyi a város). A kikötő egységes építészetét még a 18. vagy 19. században alakították ki, és azóta is jól funkcionál: az alsó szint a hajósoké, halászoké és mindenféle áruszállításé, fölötte, a sétányon boltocskák, kávézók és persze pizzériák vannak.
Ez a kikötő bejáratánál lévő szirt, fent a temetővel (sajnos nem volt nyitva, amikor szárazföldről közelítettük meg), lent kb. 2000 éves haltenyésztő barlangokkal.
Ez én vagyok... a vártnál nagyobb kihívás volt visszamásznom az imbolygó csónakba, nulla karizommal, és napok óta tartó pizza-campari diétával.
