Madonna egészen biztosan nem lett volna ekkora gigasztár, ha az ő karrierjével egyidőben meg nem születik egy új műfaj: a videóklip. Mert lássuk be: énekesnek és táncosnak középszerű, ugyanakkor olyan energia van benne, ami átsüt a képernyőn is, külsejének állandó megújítási kényszere pedig csak előny egy olyan világban, amely állandóan új vizuális ingerekre éhes. Lehet, hogy nem is változtatta volna a frizuráját olyan gyakran, ha nem születik meg a videoklip? hm.
Mindenesetre Madonna KIMAXOLTA a műfajt, így például a Vogue olyan látványosra, erősre és – gyönyörű art deco stílusának köszönhetően – olyan időtlenre sikeredett, hogy ma is öröm nézni (ezt persze nem kis részben köszönhetjük David Fincher rendezőnek, aki azóta, mint tudjuk, a Hetedik, a Zodiákus, a Gone Girl és még sok más blockbuster filmmel bizonyította a dráma iránti kiváló érzékét).
Nagyon jól emlékszem arra, hogy megjelent ez a klip, és hogy mekkora botrányt kavart, hogy Madonna fedetlen mellekkel szerepel benne (akkoriban persze botrány alatt is mást értettünk, hiszen nem volt internet, facebook, twitter, sőt, itthon még tévécsatorna is csak kettő. A Justify My Love betiltására is emlékszem, ami már akkor is túlzásnak tűnt. Mi lett volna akkor Miley Cyrus-szal?). A táncmozdulatok egy részét szerintem a korosztályom egy része még ma is tudná reprodukálni.
Mindezt azért írom le most, mert Madonna 57 éves lett a napokban. A Vogue pedig 25.
