Valencia olyan, mint Barcelona, csak sokkal jobb.
Mégpedig azért, mert nincs tömegturizmus. Engem az sajnos nagyon zavar, még úgy is, hogy tudom, hogy én is a fapadosoknak és az airbnb-nek köszönhetően jutok el a legtöbb helyre, ahová el akarok jutni. De valahogy mégis, hatalmas veszélynek látom azt, hogy a belvárosokban már nincsenek lakók, csak rövid távra kiadott lakások, hogy a kis utcákon már nincsenek kis butikok, csak szuvenírshopok, fast fashion láncok boltjai és szendvicsezők. Párizsnál zavart ez először, de Barcelonában még jobban szembetűnt. Most, hogy másfél évig a Bazilika mellett dolgoztam, rájöttem, hogy Budapesten is közel van az idő, amikor a belvárosban majd nem lehet helyiekkel találkozni.
Tudom, hogy a turizmus vált az európai nagyvárosok meghatározó bevételi forrásává, és tudom, hogy turizmus nélkül Barcelona például a csőd szélére kerülne. Mégis, úgy érzem, hogy nagyon kevesen foglalkoznak azzal az urbanisztikai problémával, amit ez hosszú távon jelent. A lakók kiszorulnak a belvárosból, a terület fokozatosan egy díszletté fog leépülni, mint Róma vagy Velence, ahol minden lepusztul, hiszen kinek, minek újítanák fel, ha az eheti turistáknak így is jó?
Kicsit megnyugodtam, amikor először hallottam a Bye Bye Barcelona c. dokumentumfilmről és a huligánturisták ellen egyre gyakrabban és erélyesebben tiltakozó helyiekről, mert úgy éreztem, hogy nem csak engem aggaszt mindez. Aztán olvastam erről a könyvről is, most meg is rendelem, hátha megnyugtat abban a tekintetben, hogy mint minden trend, a tömegturizmus is csak átmeneti. És ismétlem: tudom, hogy önellentmondásban vagyok, mert én is élvezem a jelenség előnyeit, de akkor is úgy gondolom, hogy ennek még komoly böjtje lesz...
Addig is hadd mutassam be nektek Valenciát!
Valenciába azért mentünk, mert az egyik öcsém most ösztöndíjas ott. Őszintén szólva nem számítottam semmi extrára a várossal kapcsolatban - mekkorát tévedtem!
Valencia belvárosa középkori és barokk, templomokkal, bástyákkal, tornyokkal, sikátorokkal, olyan domborművekkel, amit egyszerűen nem értek, hogy lehetett 3D nyomtatás nélkül létrehozni. Aztán van egy középső városrész-sáv, ami a 20. század elején épülhetett ki: sugárutak, nagy bérházak, elképesztő szecessziós és art deco homlokzatokkal, pálmafákkal, esőtetőkkel, szökőkutakkal, csempés homlokzatokkal, szájtátva járkáltam, olyan csodálatos az építészet. A belvárostól viszonylag távol található a Művészetek és tudományok városa, egy utópisztikus és futurisztikus épületkomplexum, ami már húszéves, de még ma is olyan, mintha egy űrállomáson, de legalábbis a párizsi La Défense-ben járnánk. Innen is jóval odébb van csak a tengerpart, hatalmas kikötővel és stranddal. Egész Valenciát átszeli egy folyómeder, amelyből kivezették a folyót, és most szépen karbantartott közpark - öt kilométeren keresztül. A városban rengeteg az egyetem, tehát sok a fiatal, sok a streetart, sok a tapas bar, ahol igazán este tíz körül kezdenek gyűlni a népek. Délután siesta van, a boltok zárva. Telefonjukat nyomogató helyi lakosokat nem igazán láttam, az élet lassabb, mint Barcelonában, az emberek kedvesek, enni nagyon jól lehet, kifejezetten sok kutyás van, ilyen szerintem egy élhető város. És mindez elé nem ugrál be senki, ha le akarod fényképezni (mert ugye mégiscsak turista vagy:)). Valenciában egyébként van reptér, de a 160 km-re lévő Alicante városa bonyolítja a nagyobb forgalmat, ez a magyarázata annak, hogy Valenciát elkerüli a szandálzoknis tömeg. Valenciába csak az elszántak jönnek, bár az út alig 3-4 óra légkondis vonaton Barcelonából... csak mondom:)
