Az Accent Hotels meghívására a múlt héten két szép napot tölthettem a Székesfehérvártól nem messze található, fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban. Ilyen helyen ritkán járok (nem túl gyakran járok esküvőre:)), pedig milyen kár, mert ez a hely például maga a történelem. A kastély 1844-ben épült, kb. száz éve került a Károlyi-család birtokába, akiknek a háború után, az államosításkor kellett elmenekülniük innen. Az elmúlt években a kastélyt gyönyörűen felújították (pici styling azért még ráférne, pl. a flair székek helyett valami elegánsabb, satöbbi), és részben itt lakik a jelenlegi gróf: Károlyi György is, aki jelenleg a párizsi magyar nagykövet. Ahogyan minden rendes háznál, persze itt is a grófnő gondozza a házat, maga készíti a virágcsokrokat, felügyel mindent, mint egy igazi háziasszony az otthonában (persze mindezt a szállodalánccal együttműködésben). Az épületben van étterem és persze vannak szobák, fantasztikus az ötven hektáros, ősfás park, de ami a leggyönyörűbb, hogy milyen erőteljesen tudták megjeleníteni azt, ami elveszett. Az egyik teremben például egyetlen hatalmas utazóláda áll, amelyet az akkori grófnő vitt magával, amikor kitették őket a kastélyból a háború után. Egyetlen bőrönd... mellette vitrinben a felújítás és a park rendbetétele során a földből előkerült, több száz éves, az államosítás során egyszerűen KIDOBOTT porcelánok. Mindezek mellett egyetlen szék – ez az egyetlen bútordarab maradt meg a kastély eredeti berendezéséből, a többit mind elhordták vagy egyszerűen elégették. Elégették anno a több ezer kötetes könyvtárat is (leírni is fáj!), amely helyett most egy mintegy 6000 kötetes, új gyűjteményt fogadott be a látványos könyvtárterem. A padlástérben megtekinthető kettő darab, 18. századi, egyenként 6 méter hosszú barokk festmény, melyek anno a Károlyi-család budapesti rezidenciáját díszítették (most Filmművészeti Egyetem), a lépcsőházban pedig Yphigéneia, amely sokáig a Szépművészeti Múzeum első termében volt látható (szintén 18. század). Milyen lehetett megélni, hogy mindezt egyik napról a másikra elveszik tőled, elképzelni sem tudom... A jelenlegi gróf és a grófnő most mindenesetre darabonként küzd a régi vagyontárgyakért (most pl. épp két Benczúr-festményért, amelyek az ősöket ábrázolják), hogy aztán a kastélyban közszemlére tehessék őket, talán azért is, hogy nehogy mindez újra megismétlődhessen.
A kastély és a park felújítása egyébként csak az első lépés volt a folyamatban, hamarosan elkezdődik a valahai istállóépület (szintén műemlék) átalakítása is szállodai szobasorrá. Remélem, ott is tapintható lesz majd a múlt – az biztos, hogy az egész gyönyörű lesz.
