Teljesen véletlenül úgy alakult, hogy ma végignézhettem egy korszak jelképének ünnepélyes eltávolítását. Megrendítő volt.
A Moszkva téri óra a ma már Széll Kálmán térnek nevezett közterület közepén, egy oszlopon állt ma reggelig. Jellegtelen, semmi extra tárgy, műszakilag és vizuálisan is elavult, így az a döntés született, hogy a tér felújítása után már nem helyezik vissza.
A Moszkva téri óra persze több, mint egyszerű időmérő eszköz: a budaiak számára a fiatalság, a szombat esték, a házibulik jelképe, ide beszélték meg a találkozóikat, innen indultak az éjszakába. A számtalan nosztalgikus sztorihoz kapcsolódó tárgy megmentésére ezért Facebook-csoport alakult, amelybe Zsófika révén én is bekerültem, és bár – az alap budapesti lokálpatriotizmuson túl – az óra sorsa nem okozott túl sok álmatlan éjszakát nekem, úgy alakult, hogy Zsófikával együtt engem is felkértek az óra hosszú távú sorsának rendezésére létrejött, lelkes lokálpatrióta egyletben való részvételre. Az ilyet pedig nem lehet visszautasítani, akár kötődik személyesen az ember az adott tárgyhoz, akár nem.
A Moszkva téri órát egy elszánt (és nyilván környékbeli) csoport az utolsó pillanatban mentette meg az ócskavassá válástól, majd azonnal a Budapest Történeti Múzeumhoz került. Az óra tehát most fizikailag biztonságban van a Kiscelliben (időközben odaért, igen), hosszú távú sorsáról hamarosan elkezdődik az egyeztetés.
A régi óra helyére egy régi ismerős: Baróthy Anna és csapata, a Szövetség 39 fog új objektet alkotni. Számomra az ő bekapcsolódásuk nagyon megnyugtató, mert ugyan Anna munkái nekem néha túl konceptuálisak, abban biztos vagyok, hogy egy ilyen komplex jelentőségrétegekkel terhelt tárgyat csak ő képes úgy megalkotni, hogy az esztétikus, funkcionális és egyben érzelmi töltettel rendelkező is legyen. Anna elég bátor hozzá, és főleg: elég okos és kreatív.
A Moszkva téri óra számomra, aki vidéken nőtt fel, nem jelent többet, mint a Nyugati téri óra vagy a Jégbüfé. Mégis megérintett a története, és főleg az a szenvedély, amivel sok-sok ismerősöm beszél róla. Mert mindannyiunknak vannak Moszkva téri órái – az enyémek többnyire Tamásiban és Pécsen. Jó részük fizikailag már nem is létezik, és idővel elmossa őket majd a kollektív emlékezet. A Moszkva téri órák ügye ezért fontos: megőriz egy darabot a mikrotörténelmünkből, a múltunkból, belőlünk (remélhetőleg egy interaktív, giccs- és retrómentes, szórakoztató és látványos helytörténeti kamaratárlat formájában, nem pedig egy raktárban eldugva, mint a frigyláda). Ha érdekel benneteket a Moszkva téri óra sorsa – akár, mint a budai szombat esték jelképéé, akár mint a fiatalság egyetemes szimbólumáé – csatlakozzatok hozzánk a Facebookon!
(A képen dr. Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese tartja az egyik leszerelt számlapot.)
