Mi az az "üzleti könyvgyár"? És még inkább: mit csinál a "vonalozó intézet"?
Gondolom, nem én voltam az első, akit szegény Dessewffy utcai lakosok morogva kerülgettek, míg a járda túlsó oldaláról nyakkitörve, szájtátva néztem a furcsa feliratokat. Hogy odabent mi lehet, na azon gondolkodtam (sajnos nem volt nyitva a kapu). Mit vonaloznak? Mi az a könyvgyár? Ha az, amire gondolok, csodálatos hely lehet...
Még aznap kiderítettem, hogy az "üzleti könyvgyár" jelentése sokkal tisztább, ha "üzletikönyv-gyár"-nak írjuk. Vagyis: üzleti könyveket (a mai excel-táblázatok ősét) gyártották itt, a századfordulós Budapest virágzó kereskedelméhez szükséges albumokat, füzeteket, mappákat. Én elképzelni sem tudom, milyen volt az, amikor tényleg manuálisan kellett összeadni, és nem volt kéznél a számítógép vagy a telefon, hogy a számológépen gyorsan leellenőrizze az ember a végösszeget... Így mindjárt értelmet nyer az is, hogy miért volt olyan fontos a "vonalozó intézet" feltüntetése a homlokzaton: egyértelmű, milyen beláthatatlan következménnyel járna, ha egy füzetben nem követnék egymást pontosan a költségsorok, amikor lapoz az ember. (Én már csak tudom, a Design Hét költségvetéstáblázatainak ismeretében.)
Nos, ezt a fontos munkát végezték itt a Dessewffy utca 6-ban Singer Adolf alkalmazottai 1907-től, amint azt az Egykor portálról megtudtam. (Ugyanitt sokkal jobban látszik a két dombormű: ipar és művészet allegóriái.)
Olyan szomorú leszek, amikor azt látom, hogy valami 105 éves, még mindig bírja, még mindig nem esett le, nem tört szét, még mindig olvasható, és mi mégsem becsüljük meg. De jó kedvem is lesz, hogy mennyire izgalmas is ez a város. I love Budapest!
