Annak ellenére, hogy Orsi és én is néhány házra lakunk csupán a Dandár Fürdőtől, még egyikünk se nézte meg tüzetesebben, ezért a legutóbbi villámrandinkon bekukkantottunk. A klinkertéglás, jellegzetesen magyar art deco homlokzat mögött csak egy kis előtér és a lépcsőház látható annak, aki nem vált jegyet, ezek azonban - főként az 1974-es felújításnak köszönhetően - annyira szűkek és jellegtelenek, hogy odabent nem is fotóztunk (bár a színes mozaikok és régi, fekete-arany feliratok nekem kifejezetten tetszenek). Pedig a Dandárnak biztos vannak (voltak) még szép részletei, amikor 1930-ban közfürdőként (tehát kvázi nyilvános fürdőszobaként) megnyitották a közönség előtt. Tervezője Maróthy Kálmán, akinek társtervezője sokáig az a Rimanóczy Gyula volt, akinek többek között a Pasaréti templom együttesét is köszönhetjük (valamint egy sarokkal odébb a rendelőintézetet, amely kívülről szép, de soha, soha ne menjetek be, pláne ne betegként, mert a negyvenes évek óta nemhogy komolyabb felújítás, de szerintem takarítás se nagyon volt az épületben). Nekem a Dandár díszes homlokzata leginkább Kozma Lajos egyes korabeli bútorait idézi fel, amiket az Iparművészetiben láttam, a klinkertégla pedig a szívem csücske, de valahogy nem vágyom rá, hogy beljebb menjek - akit érdekel, kukkantson rá a Fürdőre felülről a Google Mapsen, vagy itt nézze meg a medencét.