Néha egészen értelmes dolgok is mennek a tévében. Például Julien de Casabianca alkotása, a Passing by. Még dokumentumfilmnek is túlzás nevezni, mert a film másfél órája alig néhány másodperces jelenetekből áll össze, amelyeket Európa 42 városában vettek fel, és klasszikus zenével illusztrálva vágtak össze. A Passing by egy filmetűd, amely valójában a semmiről szól: egy lány bepakolja a táskáját, egy másik felmegy a lépcsőn, egy asszony takarítja az udvart, gyerekek játszanak a parkban. De a sok semmi között ott az egész élet, mert néhány jelenetben ott egy egész komédia vagy tragédia. A "kutyáknak tilos" jelzés mögött vígan átkocogó kutyus, a rámpáról fel-felugró gördeszkások helyzetkomikumát néhány igazán drámai pillanat ellenpontozza - csókolózó pár mögött kukázó hajléktalan, cigarettával élénken gesztikuláló kéz egy spalettás ablakban, siető tömegben álldogáló öregasszonylábak, tétován ténfergő fiatal férfiak egy elhagyott parkban, virágárus nénike mellett elrohanó fiatalok a pesti aluljáróban, körmét rágó fiatal nő egy megállóban... Ezekben a néhány másodpercekben ezeknek az embereknek az egész élete, sorsa benne van. Ha szeretitek a blogomat, akkor ezt a filmet imádni fogjátok - azért is, mert számos esetben nagyon hasonló a vizuális megközelítés, a struktúra (sok például a homlokzati kép, a padlón álló lábak, az átlós szerkesztés, az ég előtt mozgó faágak). Alább a trailer, a teljes filmet keressétek a Mezzo-n!
Passing by
2012.09.12. 17:49 | juc | Szólj hozzá!
Címkék: film art
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://jucjucjuc.blog.hu/api/trackback/id/tr74761740
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
