Vajon mi az oka annak, hogy bizonyos minták, rajzok, ábrák évszázadokig képesek megőrizni a népszerűségüket? Pusztán azért vesszük elő őket újra és újra, mert tiszteljük a hagyományokat, vagy esetleg tudnak újat mondani is nekünk?
Mindig erre gondolok, amikor toile mintás textileket vagy tapétákat látok. A toile (pontosabban: toile de Jouy, ejtsd: "toál", jelentése: textil, kendő, ruha) ugyanis legalább 300 éves, és olyan textilt vagy tapétát jelöl, amelyre aprólékosan kidolgozott, részletgazdag jelenetek kerülnek rézkarcok formájában, szabályos, ritmikus ismétlődésben (a minta általában valamilyen pasztorál jelenet: árnyas fák lombja alatt furulyázó juhász, pásztorlány gyermekkel, és így tovább).
A toile-t Marie Antoinette hozta divatba, az ő kora óta örvend világszerte népszerűségnek. Ez a kicsit arisztokratikus, szerintem kicsit sznob minta az utóbbi években ki tudja, hányadik virágzását éli, mégpedig klasszikus és kortárs formában egyaránt. Klasszikusok közül javaslom áttekintésre a Ralph Lauren Home, a Manuel Canovas és a Designers Guild toile-it, kortársak közül pedig érdekes megnézni a Timorous Beasties London- és Edinburgh-toile-ját, Sheila Bridges Harlem-sorozatát, Richard Saja Historically Inaccurate-sorozatát, vagy a híres homoerotikus művész, Tom of Finland stílusát idéző ágyneműt (gyártót nem találtam). Alább a Thibaut cég új toile-jai láthatók (a Hephaistos forgalmazza, akárcsak a Ralph Lauren Home, Manuel Canovas és Designers Guild márkákat, ott fotóztam).
