Kivételesen most nem a Rózsavölgyi csokikról lesz szó:), hanem a méltán híres Rózsavölgyi Zeneműboltról, amely 1850 óta szolgálja a nagyérdeműt. Április 11-én ugyanis a csodálatos (és idén százéves) Lajta Béla-épületben, mely a kezdetektől a Rózsavölgyi otthona, megnyílik a Szalon. Én nagyon szeretem a régimódi kávéházakat, márványasztalokkal, halk zongorazenével, természetes fénnyel - még akkor is, ha az ablakai egy ocsmány parkolóházra néznek –, tehát kimondottan örülök ennek a helynek, amely napközben hagyományos presszó lesz kávékkal, sütikkel, melegszendviccsel, esténként pedig előadásoknak, felolvasóesteknek és más magas művészeti rendezvényeknek ad majd otthont. A hely maga nem nagy izgalom, de az álmennyezetre kasírozott kottalapok (a Rózsavölgyi alapítója kottamásolóként kezdte, innen az utalás), a natúr fa hajópadló és a hatalmas ablakok megteszik a magukét. Maga a Szalon a bolt fölött, vasárnap kivételével 10-től 10-ig lesz nyitva, hetente többször ötórai teával, zongoraszóval - menjetek, fogyasszatok, mert ez egy szelet a békebeli pesti kávéházi életből.
