Nem tudom, hogy igazi fekhely-e vagy az értelmetlen hajléktalan-rendeletekre adott street-art válasz, mindenesetre engem megfogott ez a matrac a Kálvin téri megálló padjára fektetve. Alább néhány fotó a mindenütt: parkokban, padokon, bkv-n, zsúfolt utcán alvó hajléktalanokról, akik meghatározó elemei Budapest utcaképének – legalábbis jó időben. Hogy most hol vannak, nem tudom, és nagyon-nagyon sajnálom őket, amikor arra gondolok, hogy én egy rossz nap után hazamegyek, lehuppanok a kanapémra, beburkolózom egy pokrócba és jó melegben, kényelemben vagyok, de nekik már ennyi sincs. Szörnyű lehet. (A képek szándékosan ilyen távoliak, hogy az alanyok méltósága megmaradhasson.)
