A születésnapomra azt (is) kaptam, hogy elmentünk a Bock Bisztróba vacsorázni. Bíró Lajos műintézménye legenda a városban, mert hagyományos magyar konyhát visz, de azért kísérletez is, az adagok óriásiak, és nincs semmi flanc. Mindenki csak szuperlatívuszokban beszél róla, és mivel maga az étterem nem nagy, asztalt foglalni is több nappal korábban ajánlott. No, én itt még sose voltam, ezért itt ünnepeltünk, és gondoltam, ha már lúd, legyen kövér... Így aztán a következő dolgokat ettem: mangalicasonka-carpaccio, mangalicazsíros kenyér, töpörtyű, majd marhapofa maceszgombóccal (nagy volt a szám, de a felét se bírtam megenni, pedig nagyon finom), végül pedig dohány-, szalonna- és paprikafagyi. Előbbi kávéízű volt, de kaparta a torkom, mint a cigaretta, a szalonnásban sem véltem felfedezni a vanílián kívül más ízt, de a paprikafagyi (málna alapon) tízpontos. Egyébként minden nagyon ízlett, de pont a harmadánál kellett volna megállnom, mert ma bizony zsírmérgezésben szenvedek:)